– Hallottad? – suttogta Jucus.
– Mit? – kérdezett vissza Bori, majd lapozott egyet az újságjában.
– Megmentették! – válaszolta izgatottan Jucus. Majd szétfeszítette a kíváncsiság, hogy mit fog erre szólni a másik.
– Kit?
Jucus dühösen csípőre vágta a kezét, méretes keble megremegett a felindultságtól, hogy magyarázkodnia kell:
– Hogy-hogy kit? Hát Magdalénát!
No, erre már Bori is felpillantott az újságja mögül, szemöldökét felhúzva várta a folytatást.
– Na, szóval az úgy volt, hogy a Pista azt mondta, hogy a Magdalénának már vége. Befellegzett – csapott bele nagy elánnal mondandója közepébe Jucus, miközben termetes hátsófelét letette az utcai kerítés előtti öreg kispadra Bori mellé.
– Igen, ezt én is tudtam – szólt unottan Bori és összerezzent, ahogy a kispad megnyikordult barátnője alatt.
– Ne szakíts félbe! – fortyant fel Jucus. – Tehát a Pista már beletörődött, hogy a Magdaléna végleg itt hagyja. Rendkívül elkeseredett volt, mert már olyan régóta éltek együtt, hogy a Pista el sem tudta képzelni, hogy mi lesz vele nélküle.
– Pedig egyszer mindenkiért eljön a kaszás, tudjuk jól – merengett el Bori távolba révedő tekintettel.
Jucus felsóhajtott, majd folytatta:
– Pista többször is kihívta az orvost Magdalénához.
– És?
– Hát, Magdaléna semmire nem reagált jól. Az volt a baj, hogy a Magdaléna korára való tekintettel már nem jöhetett szóba akármelyik kezelés – ekkor Jucus hirtelen elhallgatott, mert zajt hallott.
Borival együtt az úttest felé néztek, ahol is a Jóska jött biciklijét tolva. Jucus ösztönösen felemelte kezét és végig simított kontyba rakott ősz haján. Remélte, hogy a Jóska szeme egyszer megakad rajta, hiszen a jó ember már két éve özvegy volt. Bori is ellenőrizte toalettjét, bár ez nála abban ki is merült, hogy megkönnyebbülten vette tudomásul: berakta fogprotézisét.
Ahogy a Jóska elhaladt mellettük kalapját megemelte, s biccentett nekik köszönésképpen.
A barátnők szemmel kísérték az előttük elhaladó férfit. Amint az hallótávolságon kívül került, Jucus folytatta mondandóját:
– Hol is tartottam? Hja, igen. Szóval a Pista már lélekben elbúcsúzott hőn szeretett Magdalénájától és az orvos is feladta a küzdelmet, amikor valami csoda folytán, javulás állt be az állapotában. Nem tudták mi okozta. Az étrendváltás vagy egyéb dolog, de egy biztos: olyan szépen helyre jött a kétszáz kilós koca, hogy kihordta az utolsó vemhességét is és megellette mind a kilenc malacát – fejezte be örömtől (vagy a Jóska látványától) kipirult arccal beszámolóját Jucus.
