(Részlet a következő számban megjelenő cikkemből.)
Talán még emlékszel a Forest Gump című zseniálisan csodálatos, Oscar díjas alapfilmre, melynek főszereplője maga volt a megtestesült együgyűség, ugyanakkor ezzel a lelki-szellemi egyszerűségével volt könnyfakasztóan példaértékű figura, és a filmtörténelem új fejezetnek megnyitója. Annak ellenére, hogy a film elején kimondottan gyenge észbeli képességűnek bélyegezték, csodálatosan izgalmas és mozgalmas, irigylésre méltó életet látunk kirajzolódni a szemünk előtt.
A filmben van egy mondat, ami a fülemben cseng, mióta szinte gyerekként először láttam a moziban.
Így hangzott: Akárhová mentem, mindig be kellett állnom valamilyen sorba.
Hosszasan lehet vitatkozni arról, hogy mit üzen egy film, de amikor ennyire egyszerűen kiragadható mondatok vannak benne, akkor érdemes egy pillanatra megállni, és elgondolkodni, hogy vajon a mi számunkra mit jelent: mindig beállni valamilyen sorba? Vagyis mindig megfelelni valamilyen elvárásnak, úgy, ahogy mások is megfelelnek.
Pszichológusok, szociológusok, társadalomtudósok, antropológusok már régóta kutatják azt a jelenséget, ami mi itt a Minervában nemes egyszerűséggel csak megfelelési kényszernek neveztünk el. Mégpedig azért így neveztük el, mert a megfelelni akarás, a megfelelési vágy, a másoknak való megfelelés nem fejezné ki teljességében az érzés mögött megbúvó negatívizmust. Márpedig minden éremnek minimum két oldala van – egyes dimenziókban akár több is – még a jó dolgoknak is. Az egyébként is pengeélen táncoló megfelelésnek meg pláne.
A Forrest Gump az egyik kedvenc filmem. Sőt, szerintem az egyik legnagyobb film, ami valaha elkészült. Tom Hanks nem véletlenül kapott érte Oscar díjat.
Mégpedig, mert figura együgyű ugyan, de mégis olyan szabadon él, mint senki más. Tényleg nincs benne megfelelési kényszer.
Rita, zseniális jó!
Megint telibe találtad!
Számomra mindig nagy-nagy öröm minden írásod, mert általában magamra ismerek… 🙂
A legjobbakat sok szeretettel: ANi.
A megfelelési kényszer nagyon jó téma! A nőket különösen durván sújtja, mert ők aztán huszonnyolcezer szerepnek kell, hogy megfeleljenek. Ha sikerül ezt a terhet enyhíteni kicsit, már rengeteget segítesz nekik!
Ani, köszi szépen! Még folytatódik kb. 25 oldalon keresztül 🙂
És akkor még nem is beszéltünk a többiek cikkeiről! (De fogunk! :))
Viki, azt nagyon éreztük már az első terveknél, hogy ezt a témát nagyon gyorsan terítékre kell helyezni :).
Aztán majd a következőkben alapvetően pozitív témáink is lesznek, persze szerintem ebből is kihoztuk a legtöbbet amit lehet 🙂
Nekem azért érdekes indítás Forrest Gump elhíresült mondata éppen a megfelelési kényszerrel kapcsolatban, mert éppen Forrest volt az, aki mindig be akart állni a sorba, és sosem állt be… Mindenki azt mondta neki, hogy Te hülye vagy, kicsúfolták, stb., minden vágya az volt, hogy ugyanolyan „normális” lehessen, mint bárki más. Be akart állni a sorba.
De bármennyire igyekezett is, az egyénisége olyan volt, hogy mindig ő állt a sor elejére. (Számomra a Nagy Futása ezért is szimbolikus.) Mert mindig kiemelkedett, mert akármennyire is nem ezt akarta, ő mindig kiállt a sorból, mert valami olyat csinált, ami számára logikus és kézenfekvő volt, pedig a környezetének messze nem – és ez tette különlegessé, szerethetővé.
És még valami: a következetessége. Amiben hitt, abban egész életében hitt. És aszerint is élt, beszélt, viselkedett. Mindenkivel szemben. Tök mindegy, hogy az elnök volt, vagy a szerelme, vagy a parancsnoka, aki mindent elkövetett, hogy megutálja őt Forrest.
Szóval bármilyen fura is ezt mondani, Hölgyeim, van mit tanulnunk egy alacsony IQ-jú, de tiszta szívű pasitól. Szerintem.
Még akkor is, ha ilyen csak a mesében van… 🙂