Nagy-Rakita Melinda: Hóesés

Nagy-Rakita Melinda: Hóesés

Lassan ballagott, leszegett fejjel, mintha a lába elé nézne, de nemigen látta az utat. Szokás szerint gondolataiba mélyedt. Egyszerre valami puha, hűvös érintést érzett az orrán, majd az arcán. Felnézett. Esik a hó, gondolta és egy pillanatra elfogta az ismerős öröm. Valami ősi ösztön mindig felderítette, ha meglátta az első havat. Még akkor is elfogta…

Nagy-Rakita Melinda

Nagy-Rakita Melinda: Gondolatok a félelemről

Vannak az életben olyan pillanatok, amelyek beléd ivódnak, s mint egy éles kép veled maradnak, és életed során hol felvillannak, hol eltűnnek. Vannak olyan emlékek, amelyeket a boldogság ragaszt a belsődbe és bizonyára vannak olyanok is, amelyeket a történésekor átélt félelem nem enged száműzni soha. Ami igazán meglepő számomra ebben az utóbbiban, az, hogy olyan…