Alig fejeztük be a szeptemberi – legelső – szám előmunkálatait, amikor sajgó háttal és aggyal egy levelet fogalmaztam, Hantos Gyöngyinek. A levél valahogy így hangzott:
„Komoly dologról szeretnék veled beszélni, egyeztessünk időpontot légyszi.”
Néhány nap múlva telefonon elhangzott a számból a bűvös kérés: Légyszíves legyél a Minerva felelős szerkesztője!
Aztán hozzátettem: Ha nem vállalod, ajánlj valakit magad helyett, mert én csakis rád alapoztam!
Gyöngyi nagyon rövid gondolkodás után közölte, hogy vállalja. Én meg közöltem, hogy HURRÁÁÁÁ!
Azt tudni kell, hogy Gyöngyivel mi már évek óta együtt dolgozunk tulajdonképpen. Neki szoktam a hosszabb lélegzetvételű írásaimat – könyvek, hosszú oktatóanyagok – átküldeni tartalmi véleményezésre, tehát alapvetően olyan szakembernek tudom őt a tapasztalataim alapján, aki bizonyos dolgokhoz még nálam is jobban ért.
Amikor elindultunk a Minervával, tudtam, hogy októberben alkalmazottat kell felvennem. De azt nem tudtam, hogy máris egy ennyire fontos stratégiai pontra! Mindig van hova fejlődni ugyebár, számomra óriási tanulsággal bírt az, hogy ki mertem adni a kezemből ennyire fontos munkát :).
Gyöngyi azóta már belendült, rengeteg feladatot átvett tőlem, beépült a csapatba.
Tegnap este azon gondolkodtam elalvás előtt – tudod, ilyenkor szoktunk rágódni a problémákon, már akinek problémái vannak… – mosolyogva, hogy mindig is minőségmániás voltam, és Gyöngyi részvételével a munkában, a minőségi mutatót be tudtam állítani egy nagyon magas és egyúttal nagyon biztonságos szintre.
Óriási eredmény! Nyugodtan is alszom, gondolom nem kell bizonygatnom :).
Szóval így állunk, főmunkatárssal bővültünk, fogadjátok Gyöngyit szeretettel!
Hantos Gyöngyi – A Lady User számítástechnikai blog háziasszonya és a Minerva Capitoliuma felelős szerkesztője – Mostanában egyre többször kérdezem magamtól és kérdezik tőlem: „Ha a pénz nem számítana, ha azt tehetnéd, azzal foglalkozhatnál, amit igazán szeretsz, mit csinálnál?” Először magamnak sem mertem bevallani, másnak még úgy sem: „Olvasnék.” Igen, olvasnék szépirodalmat, szakirodalmat, útleírást, bármit… A család szerint „betűmániám” van. A villamosról kitekintve olvasom a feliratokat és utcanévtáblákat, ha épp nem könyvet olvasok, mert az mindig van nálam, hogy hasznosítsak minden várakozásra egyébként eltékozolt élet-percet. Olvasok a konyhában főzés közben, és valószínűleg azért nem vezetek szívesen autót, mert aközben nem tanácsos olvasgatni. Átolvastam az iskolai szüneteket, a pad alatt rejtegettem az olvasnivalóm órákon, tökélyre fejlesztve a könyválcázás tudományát.
Megszereztem pár képesítést (tanár, informatikus-könyvtáros), szakmai blogot indítottam, hogy „alibim” legyen a folytonos olvasásra. Jut eszembe! A felelős szerkesztő is olvas. Úgyhogy azt csinálom, amit igazán szeretek. És kívánom minden HősNőnek, hogy megtalálja és csinálja azt, amit valóban szeret!