Az eddig csöndes, és békés mezőn a fűszálak és a virágok mindenfelé mozogni, hajladozni kezdtek, mintha hatalmas vihar készülődne, és a szél fújná őket. Pedig még egy kósza szellő sem járt arra, a fűszálakat alulról mozgatta valami. Egerek százai meneteltek a fűben, a nagy kidőlt fához igyekeztek. Még a mező legtávolabbi részéből is jöttek a nagy eseményre, az ország sorsa függött a mai napon történtektől. A nagy bajuszú öreg egér, aki már régóta irányította az országot, úgy gondolta, hogy megérdemelte a pihenést, és szívesen átadná Egérország kormányzását másnak.
Ősz bajuszát végigsimította, majd végignézett a temérdek egéren, akik összegyűltek a kidőlt fa körül. Megköszörülte a torkát, majd beszélni kezdett.
− Egereim! Megöregedtem, eljött az ideje, hogy átadjam a helyem valakinek, aki méltó arra, hogy az utódom legyen. Ezennel választásra szólítalak fel benneteket. Két egér jöhet szóba, aki méltó lehet Egérország kormányzására, azonban a döntést rátok bízom. Válasszátok ki ti azt az egeret, aki irányítsa az országot!
Az öreg egér szavai nyomán hatalmas zúgolódás támadt, tanakodtak az egerek, hogy most mitévők legyenek. Nemrég választották meg az öreg nagy bajuszút, most meg lemond! Micsoda dolog ez! Sok egér turpisságot sejtett mögötte. Az öreg Cincogi apó odasúgta szomszédjának:
− Biztos valami tisztességtelen dolgot művelt, aztán addig megy, amíg megteheti!
− Én azt hallottam, hogy lepaktált a macskával, amikor azt a nagy átjárót építettük a pataknál! – folytatta a szomszéd, Szalonnás bácsi.
− Ti elhittétek, hogy tizenötezer kukoricaszembe került az a fahíd, amit a hódok segítségével építettek, ahol a legmélyebb a patak?
− Amióta az öreg nagy bajuszú kormányozza az országot, a fiam elköltözött a szomszéd mezőre! Hiába, ő ássa a legjobb egérlyukakat, ezen a mezőn nem kapott munkát! – hallatszottak a kérdések és vádaskodások valahonnan hátulról, de egyikük sem látta, ki mondta.
Cincogi apó és Szalonnás bácsi egymásra néztek, és csöndesen bólogattak. Hasonló volt a véleményük nekik is, de ennyire nem merték hangoztatni. Hirtelen csönd támadt, és a kidőlt fatörzsön megjelent valaki. Egy vékony hangú, szürke bundás, pápaszemes egér kért figyelmet. Elcincogta, hogy ha őt választják Egérország kormányzójának, akkor megígéri, hogy több macska nem fog portyázni a mezőn, veszélyeztetve ezzel az ártatlan egerek életét. Minden egér több kukoricaszemet fog kapni a munkájáért, sőt, a legügyesebbeket és a legszorgalmasabbakat még kirándulni is elviszi a szomszéd mezőre!
Az egérsereg fele hangos cincogással reagált a pápaszemes felszólalására, a másik fele pedig nemtetszésének adott hangot. Hamarosan heves vitatkozásokra került sor, még a szomszédok is egymásnak estek! Ilyet még nem látott egér, mióta világ a világ!
A másik kormányzó jelölt egy jól megtermett, szürke mellényes fekete bajszú egér volt. Mikor mély hangján megszólalt, szinte azonnal csönd támadt, és figyeltek rá.
− Ha engem választotok Egérország vezetőjének, akkor a mező szélére kukoricát és zabot ültetek, amiből minden egér egyenlően fog majd részesedni! Biztonságban fogtok élni, és a macskát hírből sem fogjátok ismerni! Minden egér saját egérlyukat fog kapni, mindenük meglesz, amit csak kívánnak!
Mikor ez az egér is elmondta, amit szeretett volna, akkor az összegyűlt egerek másik fele kezdett éljenezni, és a pápaszemes egérrel egyetértők kezdtek el zúgolódni. Ezt követően az öreg ősz bajuszú elmondta, hogy a következő teliholdig van idejük gondolkozni rajta, kit szeretnének kormányzónak, és utána kell vissza térniük, és annak a nevét belerágni egy levélbe, akit választottak. A beszédek után az egerek elégedetlenül indultak haza. Cincogi apó és Szalonnás bácsi egész úton hazafelé azon morgolódtak, hogy mind a kettő ugyanazt ígérte, csak máshogy.
− Szerinted a pápaszemes mennyivel jobb, mint a fekete mellényes?
− A fekete mellényes, az öreg sajtkészítő unokája. Ismerem csöppnyi egér kora óta! Már a tanár szájából kibeszélte a szalonnát, pedig még nem bírt el három kukoricaszemet sem! Már akkor megérte a pénzét, ki gondolta volna, hogy egyenesen kormányzó akar lenni! – magyarázott Cincogi apó.
Útközben csatlakozott hozzájuk Sajtos néni, akinek meg a csöndes, vékony hangú, pápaszemes egér ígéretei tetszettek jobban, és vidáman vitatkozva, egymás szavába vágva sétáltak az ösvényen a patak felé.
Amikor a beszédeknek vége volt, a legtöbb egér azonnal útra kelt, nem várták meg, hogy mi lesz az esemény vége. A három egér, az öreg ősz bajuszú, a pápaszemes, és a fekete mellényes egy gombaasztalnál ültek, és vidáman beszélgettek, miközben pici levelekről harmatcseppet ittak. Egyáltalán nem voltak ők ellenségek, mi több jó barátságban voltak egymással. Hamarosan megjelent a gombaasztal mellett két hód. A nagyobbik megigazította pápaszemét, körülnézett, és leült melléjük az asztalhoz, míg a kisebbik állva maradt, kicsit távolabb. Kevesen látták, mert a magas fű eltakarta őket.
− A legutóbbi teliholdkor azt ígértétek, hogy a patakhíd építésért cserébe, a mező északi részét, ott ahol a patak kettéágazik, azt a területet megkapjuk gátépítés céljából – ecsetelte jövetele célját a pápaszemes hód.
− Igen, megkapjátok!
− De ha elárasztják az alsó területeket, akkor egérlyukak kerülnek víz alá! – háborodott fel a vékony hangú pápaszemes.
− Az a híd nagyon fontos volt nekünk, és a hódok nélkül nem tudtuk volna megépíteni! Így könnyen megközelíthetővé váltak a déli pipacsmezők, ahol még nagyon sok egérlyukat áshatunk. – Az öreg ősz bajuszú és a fekete mellényes mindenben egyetértett, így a pápaszemes nem tehetett semmit. Lógó bajusszal rágta bele nevét a nagy falevélbe, amin az állt, hogy a mai naptól az a terület már a hódoké.
Másnap Cincogi apó arra ébredt, hogy gondosan kiásott egérlyukában áll a víz. Először még csak a papucsa lett vizes, később már az ágyát is tutajnak tudta használni. Mivel a vízszint nem csökkent, jobbnak látta menekülőre fogni. Kinn az ösvény mellett ott sorakoztak a szomszédjai is, mindegyikük csurom vizesen, nyakig sárosan.
− Ennek a fele sem tréfa! Azok a szemtelen hódok! Ők az okai ennek is! Minek kellett őket a mezőre beengedni?! – háborodott fel Sajtos néni. − Mindig csak a kárt csinálják!
− Öreg egér létemre kellett megérnem, hogy kiöntöttek az egérlyukamból! Futóegér lettem, most kereshetek másik otthont magamnak! – szomorodott el Cincogi apó. Összeszedte kevéske megmaradt, el nem ázott holmiját, és néhány szomszédjával együtt a pipacsmezők felé vette útját.
− Akkor is megmutatom, hogy tudok én még egérlyukat ásni! – morgolódott magában, és többi sorstársával együtt elindult új otthont keresni.
Telihold előtt néhány nappal a kidőlt fatörzs környékén mindenhol ki volt függesztve egy falevél, amibe bele volt rágva, hogy Egérország új kormányzójának választása, mivel mind a két jelölt visszalépett, érdeklődés hiányában elmarad.
