-
Agota Sandorfy: C’est la vie (Ilyen az élet)
Alig eszmélt az élet dolgaira, amikor megmozdult alatta a föld. Tízévesen élte át a légópincében töltött hetek zsúfoltságát, a közeli ágyúdörgést. A rettegést csak úgy bírta ki, hogy anyával és nővérével, hárman összebújtak.
-
Keresztény Ágnes: Változás
Nézem az égboltot, kékje betölt mindent. Egy – két kósza bárányfelhő lassan átúszik az égen. Csendesen szemlélem. Néhány sirály vijjogva elvitorlázik szélen. Békés derű honol a tájon, lábaimat a sziklaszirten ülve a mélység felett gondtalanul lóbálom. Mint egy különösen jó álom. A napsütéstől langyos fény végigsuhan bőrömön és felmelegít. Arcom kipirul és számszélén…
-
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 2.
Hetek óta figyelte a barkaárust. Korán ébredt a természet az idén, az igazi tavasz még csak most kezdődik. Honnan ez a sok barkaág, amit hatalmas táskákban, szépen csokrokba rendezve cipel a férfi minden pénteken? – tűnődött.
-
Dobos Márta: A jó ember
– Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? – itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet! – vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok.
-
Kiss Zita: Egy kötött sál sorsfordító ereje
Szofi dideregve kapta magára a pamutköntösét, mert megint elromlott a fűtés a lakásában. A hangulatát az is tovább rontotta, hogy ez az incidens egy hétfői napra esett. Ezt a napot ki nem állhatta. Ha rajta múlt volna biztosan törölteti a naptárból. Bekapcsolta a hősugárzót, hogy picit átmelegedjen az egyszobás lakása.
-
Eve Cheerful: A családban marad
A még meg sem született ifjabb Selymes Pistát az öreg, jóravaló Selymes Pista bácsi fiát sűrű pusmogás, elfojtott fecsegés egy szóval olthatatlan kíváncsiság övezte. Az emberek a jól értesültek izgalmával várták a fejleményeket. Tényleg lesz-e gyereke az öreg Selymesnek, vagy csak vaklárma az egész.
-
Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön
Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia szőttese, nézi a tükörben visszaverődő délutáni napsütésben saját magát, a fény egyik szeretett gyermekét, látja magát tetőtől talpig. Nos, ő egy nő, a teremtés egy csodája.
-
Pekkel Edina: Meglepetés
Nara határozott léptekkel közeledett az asztalhoz, ahol már a kollégái várták. Ő érkezett utoljára. Már mindenki ott volt: Kori, Joci, Vendi, és Pavi.
-
Gürtler Szilvia: Szenvedély
Állt a tenger partján. Haját tépte a szél, ahogy az 5-6 méter magasra is felcsapó tajtékzó hullámokat nézte. Élvezte a zabolátlan víz látványát, és azt, ahogyan ettől csitulni kezdtek a benne háborgó érzelmek. A napok óta őt uraló mérhetetlen düh, amely szanaszét tépte nyugalmát, lelke békéjét. Honnan, s mitől ez a tombolás benne?
-
Kiss Zita: Egy fiú El Camino útja
Simon alig várta, hogy elcsendesedjen a ház és végre kiosonhasson. Már nagy rutinja volt őrei kicselezésében, pedig csak 12 éves volt. Magas, csontos testalkatával, göndör fekete hajával és mélyenülő zöld szemeivel kitűnt az osztálytársai, lakótársai közül. Pizsamája fölött fekete pulóvert, sötétkék, kopott denim farmernadrágot, a lábán pedig a születésnapjára kapott barna bakancsot viselte.
-
Pekkel Edina: Visszatérés
Őszi szél borzolta a fák maradék lombáját. Néhány falevél táncra perdült a sírok között, majd hirtelen, szégyenkezve meglapult a halmok lábánál. Juli magányosan álldogált a szitáló esőben. Kicsit összébb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és egy ázott tincset kisimított a szeméből. Hagyta, hogy a könnyei az esővel keveredve folyjanak végig az arcán. Nem viselt…
-
Szabó Ágnes: Angyali szenvedély
Ült a felhő szélén. Lábát únottan lógatta. Páztázta a Földet. Nem értette, hogy miért kell megint segítenie valakinek. Az emberek unalmasak. Újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Úgy tűnik, megértették az angyali segítséget, aztán mégis sírás és önmarcangolás lesz a vége… Nem volt kedve ehhez. Alig volt szabadságon, s most megint feladattal bízták…
-
Agota Sandorfy: Szenvedélyeim
Ahány ember, annyiféle szenvedély! Akinek nincs szenvedélye, nem is igazán él, csak ellavíroz a magára szabott, aranyozott korlátok között… Mi értelme kiméricskélve adagolni az érzelmeket; vigyázva, nehogy áthágjuk a józan ész szabályait, nehogy elragadjon a hév! Élni tudni kell: önfeledten, őszintén, ellazulva… átadni lényünket az érzésnek, eseménynek, alkotásnak. Flow. Gyerekkorból magunkkal hozva végig kísérheti és…
-
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.
Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait.…
-
Eve Cheerful: Lehullott szirmok
Október vége felé járt az idő. A reggeli párás, vérszegény, alig észlelhető napsütés sejtetni engedte, hogy valamelyest felmelegszik majd napközben. Ilyenkor szép őszi napra van kilátás. A napot még összefüggő opálos szürke felhők takarták mintegy védőpajzsként elválasztva az eget a földtől, hogy aztán egy idő után észrevétlenül semmivé váljanak.
-
Ládi Zsuzsa: Tündérek
Olyanok voltak, mint a mesebeli tündérek. Gyönyörűek, bájosak, játékosak… és az ő számára teljesen elérhetetlenek. Ó, nem azért voltak elérhetetlenek, mert ő kevesebbet ért volna, mint bármelyik másik férfi, vagy mert ne lett volna elég magabiztos, hogy odamenjen egyhez, egyszerűen csak tündér személyiségük volt. Hajtotta őket a szenvedély, a vágy és a varázs, de nem…
-
Palotai H. Zsófia: Mondd, hol az utam
Tavaly a sulinapon azt hittem, nincs annál ijesztőbb, mint olyanok előtt énekelni, akikkel mindennap találkozom, és utána még évekig dörgölhetik az orrom alá, ha azon az egy balszerencsés napon nem sikerül valami. Én magam is meglepődtem, mekkora sikert arattam: még a flegma menő csávók, sőt, a tanárok is odajöttek gratulálni. Idén év elején meg,…
-
Dobos Márta – A szenvedély neve: szabadság
A könnyeitől szinte alig látta a monitoron villódzó döbbenetes szót: Meghalt. Csak nyelte, nyelte a könnyeit. Bevillant, hogyan ismerkedtek meg. Mindketten gimnazisták voltak. Igen, úsztak. K. sokkal jobban nála, de ez őt sose zavarta. Vékony, magas, nyúlánk alkat volt, nem véletlen, hogy műugrónak is kiválasztották. A víz volt az élete. És a szabadság. Mert…
-
Buschmann Éva: Imádok élni
Nem ismerek rá erre a fiúra. Teljesen kifordult önmagából. Amikor szakácsként munkába állt az étteremben, ahol én felszolgálóként dolgoztam, teljesen egy szerény fiút ismertem meg benne. A gyámótlansága, esetlensége arra késztetett, hogy bátorítsam őt, egyszerűen szeretetre méltó volt a balgasága, félénksége. Beszélgetni kezdtünk.
-
Carol Inna: Tétova akkordok
Felszálltam a 28-as villamosra a végállomáson, a Népszínház utcában. Leültem egy sarokban, ahol egy ember már ült velem szemben és rejtvényt fejtett. Elhelyezkedtem, táskám az ölemben, elővettem egy kis üveg vizet, ittam egy kicsit, nézelődtem. Majdnem a végállomásig kell mennem.
-
Rónai Katalin: Monológ, avagy, hogyan múlik el a szerelem
32 éves múltam, agglegény vagyok. Szakmám szerint villanyszerelő. Amíg a faluban, anyám házában laktam, sokszor hívtak mindenféle idényjellegű munkákra, segíteni házépítéskor, felújításkor, meg, Pestre, ha akadt munka, pl. klímaszerelés. Erős vagyok, azt is mondják, megbízható.
-
Menyhártné Zana Éva: Ballada
Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.
-
Agota Sandorfy: Zene egy élet
Első élménye a ringatózás volt. Ha kísérte is valami dallam, az nagyon halkan – inkább csak sejtelmesen érezhetőn – szűrődött be hozzá. Ahogy növekedett, egyre határozottabban hallotta a szeretet-hangú dalocskákat. Rájött, hogy erősebb rugdalózással előhívhatja, megrendelheti az életét megszépítő, biztonságos nyugalmat adó hangokat. Hirtelen egyetlen, végtelen görcsbe fordult a lénye. A szinte kibírhatatlan nyomást felváltotta…
-
Gyarmati Magdolna: A virág
Kovács Ágoston általános iskolai zenetanár volt. Édesanyja hatalmas reményeket fűzött hozzá, és nagyon szerette. Sokszor táncolt vele a szoba közepén. Magasra emelte az apró gyermeket vidáman billegtetve, miközben egy maga fabrikálta suta kis dalocskát dúdolt.
-
Dobos Márta: Táncolj csak
Szinte a múlt ködébe veszett már az a családi legenda, miszerint már akkor táncolt, amikor lábra állt. Van annak már jó ideje…., de hány éve is? Ráncolta erősen a homlokát, hogy kiszámolja…de mindig eltévesztette a számolást.
-
Kiss Zita: Kinek adod életed karmesteri pálcáját?
Hiába mondta az Indiából származó barátnője, hogy a döntése meghozatalakor hallgasson a belső hangjára, ő bizony nem hallott az ég világon semmit. Pontosabban olyan hangzavar uralkodott a fejében, hogy fogalma sem volt arról, közte van-e az a bizonyos belső hang. Már napok óta nem aludta végig az éjszakát, így a kialvatlanság is fokozta a…
-
Pekkel Edina: Az életmentő zenebona
Még egy utolsót lüktetett a nyár. A napsugarak igazán kitettek magukért, majdnem harminc fokig melegítették fel a levegőt, ami aztán az este közeledtével gyorsan le is hűlt. Julis néni dühösen csapta be a szobája ablakát. No, nem azért mert fázott.
-
Buschmann Éva: A zenétől felforr a vérem…
Ritmust hallok. Egy rendezvényen ülök. Most épp ovisok lépnek a színpadra, és felcsendül a Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak című Nox feldolgozás, annyira jó az ütem, olyan édesek a gyerekek és a lábfejem csak úgy jár. Ütemre, már a sarkammal is dobolok, te jó ég, már a térdemig ér a…
-
Szabó Ágnes: A zenekar előtt ülve
A nő egy fapadon ül a gyönyörű folyó partján egy kis park szélén a késő délutánban. Bejárta a fél várost feladatai intézése közben. Sikerrel járt. Örül. A jutalom a padon való mélázás. Most megpihenve azon gondolkodik, hogy az idő, amit egy helyben töltünk, s azt mondjuk: itt élünk, az az ő esetében mit is jelent.…
-
Rónai Katalin: Mozart csak áll, és komolyan bólogat
Égő barna szemű lány áll a fekete zongora másik oldalán és a szőke göndör fürtöket nézi, amelyek egy fejhez tartoznak. A fej kicsit a billentyűk felé fordul, a kezek megállás nélkül szaladgálnak a billentyűkön, gyakorol. A fiú számára a világ most fekete és fehér billentyűkből áll, nem látja, csak érzi, a vele szemben álló…
-
Szabó Ágnes: Újabb ígéret
Robogott a vonattal. A könnycsepp lassan, de biztosan indult meg lefelé napbarnított arcán. A szeme mosolygott, a könny azonban mást mutatott:
-
Lesták Zsuzsa: Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!
„Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!” (Eckhart Tolle) Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél magadnak valamit és nem tartottad be? Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél másoknak valamit és nem tartottad be? Vannak olyan emberek, akik ma már nem is ígérnek senkinek semmit, csak teszik a dolgukat. Jó esetben…
-
Hunka Zenta: A világot járó kiscica
Sziszumiszu – az igazi nevét sosem tudták meg – egy forró nyári napon került Pankáékhoz. Anya és Panka vásárolni mentek egy használtruha boltba. Anya, hogy Pankát lekösse, a plüssös gondolából kikotort néhány állatkát és odaadta neki játszani, amíg ő válogatott a ruhák között. Amikor végeztek, Anya vissza akarta tenni a játékokat, de Panka megmakacsolta magát.…
-
Gyarmati Magdolna: Nem jöhetnek
2070. július 15. Szép a reggel, mint mindig. Szikrázik a felkelő nap, ragyog minden a harsogó élettől. Duzzadó erőtől tündökölnek a virágok. Az épületek ablakai visszaverik a korai sugarakat, és a fényt megtöbbszörözi csillogásuk. Csak egy nagyon kicsit más. Mi már megszoktuk. Egy árnyalatnyi halványzöld van a fényben. Ettől minden szokatlanul élőbbnek érződik. De csak…
-
Agota Sandorfy: A bajnok
Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre…
-
Oláh Gyöngyi: ÍGÉRET, avagy kérdések Bélához
Béla, te, hallod-e? Jer, ölembe ízibe! Jer, ölembe, ha azt mondom! Jer, de rögtön, rontom-bontom! Mit ígértél te nekem? Hogy bekötöd a fejem! Mikor leszek feleség? Nekem ennyi nem elég!
-
Eve Cheerful: Haltánc
Mikor John négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, egyszerre szakadt rá a mellőzöttség érzése. – Nem fogom kibírni a megszokott ritmus és a többiek nélkül – mondogatta a reggelinél. Céltalan, üres arckifejezéssel bámult ki az itt-ott légypiszokkal tarkított konyhaablakon. Tekintete áttörte a télikert vastag üvegét , de a zöld ponyvagarázs megálljt parancsolt a réveteg mélázásnak.…
-
Pekkel Edina: Sárga levelek
Reszkető kézzel hajtogatta szét a megsárgult levelet. Nehézkes mozdulatokkal tudta csak kiszedni a borítékból. A hajtások mentén már elrongyolódott a vén papír, helyenként olvashatatlan pacává folyt szét a tinta. De ő minden sorát, minden betűjét kívülről tudta. Tudta, mert ezerszer elolvasta, tudta, mert ő írta.
-
Dobos Márta: Esküdj
Esküdj – Esküdj, hogy nem mondod el senkinek! – remegett a hangja az izgatottságtól. Úgy pislogott rám, mintha az élete függne tőle. Hát, egy kicsit talán igaza is volt. – Jól van na, nem mondom el senkinek! – válaszoltam kelletlenül. Az adott szó kötelez, ugye. Pedig az osztályban megpukkadtak volna a lányok, ha tudnák…
-
Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt
Lepedők a napernyők alatt Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…
-
Hunka Zenta: A tüllruhás táncosnő
Emese összetörve roskadt az ágyra. Minden, amiről azt hitte, hogy az övé, amit hosszú évek szívós munkájával felépített, egy pillanat alatt kártyavárként omlott össze. Úgy érezte, vége. Nincs már ereje továbbmenni. Élete munkája maga alá temette. Ráborult az ágyra és zokogott. Maga sem tudta mennyi idő telt el így. Órák is talán. Mikor a könnyei…
-
Földi Marcsi: Ígéret
Ígéret Úristen! Végre itt vagyok megint. Évekkel ezelőtt is jártam már e helyen, de igazán maradnom akkor még nem lehetett. Hosszú ideje várok már arra, hogy újra itt lehessek. Itt annyira tökéletes. De neki soha nem alkalmas. Mindig van valami, ami fontosabb. Karrier, haverok, buli, fanta …
-
Rónai Katalin: Az Ígéret Földje
Az Ígéret Földje Mottó: „Vissza-előre egy-idő az út – ki is, be is szorítóba fut. Most itt van! Ott! Kört fut meg a Görbe, s ha kívül vagyok, befog újra a körbe.” (Ibsen: Peer Gynt)
-
Gyarmati Magdolna: Pillangók
Cica pillangó és Kutya pillangó, vígan repdestek a rét felett. Gyönyörködtek a sok színes virágban. Csodásak voltak a reggeli napsugárban, szikrázva csillogott rajtuk a harmat. De nem volt kedvük leszállni, csak kicsit lejjebb repültek, és ráültek, egy épp időben arra sétáló ismerős, kis, pufi, bárányfelhőre. A felhőcske tovább vitte őket a közeli völgy felé. Érdeklődve…
-
Ferrarius Unalynn: Fehér virág
Luca alig aludt az éjjel. A takaró alatt várt tágra nyílt szemekkel. – Ma van a születésnapom. Nem szeretem, amikor mindenki velem foglalkozik – mondta magában. Luca mások szemében magának való lány volt. Kócos, szeplős, gyakran undok. Arra vágyott egész életében, hogy valaki igazán közel legyen hozzá, hogy valaki úgy szeresse, mint senki más ezen…
-
Parlagi Erika: Szimulációs játék
A palota ajtaja tárva nyitva állt, hogy a tengeri szellő kereszthuzata jobban átjárja a baldachinos ágyat. Az udvar lakói izgatottak voltak, várták, hogy a király és a királyné megjelenjek a pulpituson és kihirdessék az eredményt.
-
Engi Zsuzsanna: Az álom
– Már megint olyan szomorú vagy! Mit mondanak a felhők? – egy puha kéz simogatta meg Lily arcát és a vállaihoz hozzásimult egy vékony, magas lány, akinek szőkés barna haja eltakarta pólója vállpántjait. Az ismerős virágillatra a nőt elöntötték az emlékek, de a szokásnak rabjaként arcára mosolyt kényszerített, igyekezett természetesnek látszani, nem túl vidámnak és…
-
Agota Sandory: A döntés
Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét. Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!
-
Köbli Szilvia: Repülés
Álmomban megint repültem. Magas szikláról elrugaszkodva emelkedtem egyre feljebb. Alattam végtelenül terült el a jól ismert táj. Folyó, erdők, mezők, völgyek, hegyek.
-
Pekkel Edina: Hotel An der Wien
Laura ma korán végzett, mint minden pénteken. Megkönnyebbülten lépett be a lakásba. Táskáját lazán felakasztotta, és a kulcsok is a megszokott helyükre kerültek. Ma valahogy sokkal szebben sütött be a nap a szoba ablakán, mint eddig bármikor. A lakásnak még a levegője is más volt. Olyan szabadság illatot árasztott.
-
Rónai Katalin: Álom, akár a szél
Csak forgolódik, nem mer visszamélyülni az álom előbbi rémült ébredéséből. Természetesen, nem hisz abban, hogy jelentése van, de mégis… Mit jelenthet? Első fázis.
-
Szabó Ágnes: És ez valóság vagy álom?
~ Vigyázat, a szöveg valós elemeket is tartalmaz ~ A két barátnő ül a belvárosi kávézóban, lassan és megfontoltan kevergetik a feketéjüket. Az egyikük felajzottan mesél, hol hatalmas gesztusokkal, hol csendes, ijedt tekintettel magába roskadva; míg a másik átélve a hallottakat, értőn figyel és bólogat.
-
Nagy-Rakita Melinda: (Vész)jósló álmok
– Az álmok furcsa dolgok – mondta a barátnőm egyik nap, amikor arról meséltem neki, hogy kora reggel egy rettentően riasztó álomból ébredtem, amelytől az óta sem tudok szabadulni.
-
Farkas Szilvia: Helycsere
Az egész házban sötét volt, csak az utcai lámpa fénye derengett be az ablakon. A férfi a hűtőszekrény előtt ácsorgott, majd kivette a piros fazekat, s tejet öntött egy mázas bögrébe. Miután feltette a főzőlapra, átballagott a fürdőszobába egy törülközőért.
-
Menyhártné Zana Éva: Csipkekesztyű
Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…
-
K.Sz. Ágnes: Áldás vagy átok?
A férje hangjára ébredt: – Jó reggelt! Nem fogsz elkésni? Nem szólt semmit, csak kitápászkodott az ágyból, már megint úgy ébredt, mintha agyonverték volna. Gyorsan ivott egy kávét, a párja a konyhában érte utol.
-
Szekeres Veronika: Magányos álom
– Jaj ne még! Az nem lehet, hogy már reggel van…– motyogta magában Angelika az álomtól még kábultan. Próbált újra elszenderedni és visszatérni édes álmába, de az ébresztőóra hangos, kellemetlen berregése szinte belerántotta a reggelbe.
-
Dobos Márta: Délibáb
Remegett a horizont. Csigalassúsággal vonszolta magát a poros úton. A nyelve feltapadt a szájpadlására. Nyelni is alig tudott. Órák óta nem ivott. A kulacsa belül szinte porzott. Úgy pontosan, ahogyan a torka is. Por az úton, por a torkában, por a kulacsban. Hirtelen felröhögött.
-
Buschmann Éva: Bárcsak…
Lágyan cirógatja a vállam, a hátam, finom csókot lehel fülembe. Átölel, magához húz. Ó, de régen vártam már erre a pillanatra. Bárcsak ez a perc örökké tartana. – Gondolta Zsuzsa, amikor Ádámmal eggyé váltak.
-
Teller Ágnes: A soha véget nem érő álom
Eve kisgyerekként is folyton álmodozott. Imádott olvasni. Belefeledkezett egy-egy könyvbe, elutazott távoli tájakra, veszélyes kalandokra, szerelmes volt, gyűlölt, meghalt, feltámadt, új barátokat talált, megküzdött az elemekkel, ismeretlen helyeket fedezett fel, megkereste a kalózok kincsét, vitorlás hajón volt tengerész, vagy épp az űrben száguldozott. Nem volt határ, nem volt lehetetlen. Tini korára felfalta a fél világirodalmat.…
-
Ládi Zsuzsa: Ügynökök
A Kísértés ügynökei – a történet kedvéért nevezzük őket A-nak, B-nek, C-nek és D-nek, bár általában nem szoktak olyan földi apróságokkal foglalkozni, mint a nevek és a címek – egy jól végzett munkanap után beültek az egyik jobb hírű romkocsmába, hogy igyanak egy pár sört. Elég gyakran csináltak ilyet, hiszen a munkájuk alapvetően magányos feladat…
-
Hunka Zenta: A pocsolya
Napok óta esett az eső, köd volt és az évszakhoz képest hűvös idő. Panna napok óta nem jár kint a nagyvilágban. Anya nem akarta, hogy a következő oltást bármi is veszélyeztesse. Panna könnyen fázott meg és a Doktornő már egy kósza tüsszentés esetén is hazaküldte őket egy újabb időponttal.
-
Gyarmati Magdolna: A leghosszabb nyári éjszaka
Ott állt az út szélén. Mindenki ismerte az ott lakók közül, és a csak arra járók, átutazók is megpihentek már árnyat adó, enyhülést nyújtó, hatalmas lombkoronája alatt. Ő pedig alig várta, az éjszakát. Türelmetlenül mozdult meg néha egy-egy ága, levelei ideges táncba kezdtek, mint mikor arra jár egy apró szellő, és ott bujkál egy kicsit.…
-
Menyhártné Zana Éva: John
Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni. A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…
-
Wekker Anita: A kék ruha
Winkler Lara nem volt éppen egy átlagos tizenhat éves lány, bár az osztálytársai szemében nagyon is annak tűnt. Egy szürke kisegérnek, akit senki sem vesz észre, ha a többi csinos lány is jelen van. Lara megszokta a mellőzött szerepet, és nem is vágyott a társaság középpontjában lenni, de mint minden kamasz lányt, őt is elérte…
-
Dobos Márta: Larry
„Vigyázz fiam, ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, nagyon megjárhatod!” – kongott a fejében az emlék. Az apja mondogatta mindig ezt neki. Persze soha nem hitte el, hogy ez valamikor majd valósággá válik. És most megtörtént. Mert kétségtelen, hogy megvezették, de kegyetlenül. És nincs visszaút, még ha akarná sem. A szégyen perzselve áradt szét a…
-
Buschmann Éva: A legjobb barát nemet mondott
Edit a 17. érettségi találkozójukat kezdte el szervezni egy meleg júliusi napon, két évvel ezelőtt. A technikai fejlődést, a kütyüket sok mindenért lehet szidni, de azért tegyük hozzá, vannak előnyei is. Egyebek mellett egy találkozó megszervezésénél nagyon jól jöhetnek! A történet tehát egy júliusi, meleg napon kezdődött. A közösségi oldalra Edit egyik volt gimnazista osztálytársa…
-
Agota Sandorfy: Óma
Óma addig-addig töpörödött, míg egy reggel nem ébredt fel! Még ereje teljében szorgoskodott az aprónép körül, amikor mindegyikőnknek türelmesen elmagyarázta, hogy nagy, táncos bulival ünnepeljük meg a halálát. Semmi szomorkodást, sírás-rívást nem fog eltűrni, különben visszajön kísérteni. A család apraja nagyja tudott erről a kívánságról, de szokás szerint csak legyintettek, nem vették komolyan az öreg…
-
Rónai Katalin: Akár a mókuskerék
Már két hete nem ivott. Tárcájában ott lapul fizetése maradéka,- ötezer forint. Tartogatta. A pszichológusnő, akihez a háziorvos utalta be, tegnap is megdicsérte, amikor elmesélte neki.
-
Eve Cherful: Éjszakai bolyongások
Ge-ne-ti-ka – tagolta az orvos az asztal másik oldalán miközben éreztem, hiába ül velem szemben, tekintete megcsúszik két fénylő szembogaramon, elhúz a fülem mellett, majd az ajtó lapján tapad meg a hátam mögött. Miközben erősen kételkedtem eme megállapításában, elnéztem a derék doktor fizimiskáját. Kérges, hatvanas arc, kicsi, langyos könnyekben úszó szemek, erősen dohányos sárga fogak,…
-
Fedor Ica: Valamit valamiért
Kifelé nézett a kocsiból. Az est szürkesége homályba borította az elsuhanó tájat. Nyugodtan fájhatott, félhetett, izgathatta az új cél. Mikor felvette őt a sofőr, csak egyet kérdezett, mikor meglátta a lány könny nélküli tekintetét. -Akar beszélgetni? -Nem! – hangzott a csendes, de határozott válasz. Így aztán végig pörgethette életét a gondolataiban, lelkében, senki nem zavarta…
-
Emlékképp
Valamit nem jól csinált. Nagyon nem. Érezte, hogy kisiklik kezéből az élete irányítása. Összeomlott. Nehézségei adódtak. Egyedül érezte magát, hiába volt családja. A párjával nem tudott semmit megbeszélni, nem értette meg. Nem értette, mi a probléma. Beszélgettek ugyan, de csupa nem fontos dolgokról. Csak a napi rutin, ki megy a gyerekekért és mit kell bevásárolni.…
-
Eve Cheerful: A nagy átverés
Janik Johanna és Kárász Zsolt egyáltalán nem volt megrendülve a bírói ítélet után. Azt azért nem lehetne állítani, hogy barátokként jöttek ki, pedig látszólag úgy mentek el a tárgyalásra. Rezzenéstelen arccal hallgatták, amint a bírónő minden érzelemtől mentesen kimondta a válást. Nem is tehetett mást. Hogy is nézett volna ki, ha egyik vagy másik felet elkezdi…
-
Dobos Márta: Tisztulj!
– Húzódjék már arrébb, kérem, egészen rám fekszik, nem látja?- méltatlankodott kényeskedve egy nő. Undorodva húzódott arrébb, még a szoknyáját és maga elé húzta, nehogy hozzáérjen a szomszédjához. – Jól van már, megyek is arrébb, hogy maga milyen kis finnyás kisasszonyka! – válaszolt zsörtölődve egy nagy, morcos mackó. Lecsöpögő orrát a kabátujjába törölte. A legközelebbi…
-
Szabó Ágnes: Újrakezdés kézfogással
A nő ült a férfival szemben. Hallgatta a hiteltanácsot. Próbált teljes lelkével koncentrálni, s megérteni minden szót, hogy jól dönthessen. Feszülten figyelt, de érezte, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.
-
Agota Sandorfy: Bosszú
Összerándult a gyomra, amikor végül egyedül maradt a félhomályos lépcső legfelső fokán ülve, pedig ő kezdeményezte, hogy váljanak, mert külön-külön szebb jövőnek néznek elébe… Felszabadult ujjongás helyett most miért zuhant rá ez a bizonytalanság? Mi lesz, ha mégsem tudja két ember feladatát ellátni? Pontosabban: mindkét szülő feladatait.
-
Farkas Szilvia: Kiindulópont
A liget melletti játszótér maga a paradicsom. A szivárvány minden színében ragyognak a hinták és a mászókák, a homokozókhoz deszkaülések is tartoznak, mindig virágzik valamelyik cserje vagy fa, a lombok pedig árnyékot adnak az önfeledten rohangáló gyerekeknek és a padokon üldögélő felnőtteknek egyaránt.
-
Gyarmati Magdolna: Monitor
A számítógépem öngyilkos lett. Későn vettem észre a bajt. Már nem volt mit tenni. Tulajdonképpen nem is a számítógépem, hanem a monitor. A monitor, ami tizenöt éve mutatja és őrzi a születésnapokat, névnapokat, tananyagokat.
-
Perluszné Villányi Julianna: Két életem?
Érettségi után találkoztam életem nagy szerelmével. Szüleim szerették volna ha tovább tanulok, mert ráérek még a családalapításra, fiatal vagyok, korán van még elkötelezni magamat. A szerelem vak és semmi se téríthetett el az elhatározásomtól.
-
Kiss Zita: Kakukk a fészekben
Elemi erővel támadt fel a szél és kezdett szakadni az eső. Flóra verejtékben úszva riadt fel a rémálmából és lelki szemei előtt megjelent a délután felfedezett madárfészek. Aggódva gondolt a lakóira. Teca és Tódi, a feketerigó pár tavaly már sikeresen felnevelt egy fészekaljnyi csemetét a Kertben. Idén a szőlőlugas egyik rejtett zugát nézték ki és…
-
Menyhártné Zana Éva: Sean
Sean vagyok. Ma töltöm az 55. életévemet. Nyár van. Kánikula. Nekitámasztom a hátam a medence falának, élvezem a hűs vizet, s hallgatom a vidám beszélgetést, nevetgélést körülöttem. A víz fölé beállított napernyő alá húzódom. Jót kortyolok a lehűtött sörömből, végignézek a barátaimon, s hála tölti el a szívem. Sokat közülük szinte gyerekkorom óta ismerek, de…
-
Buschmann Éva: Kezdjük újra helyett: folytassuk, ahol abbahagytuk!
Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe az újrakezdés „témakörben”: Felhívott, találkozót kért tőlem a barátnőm. Kedvenc kis kocsmánk került szóba a helyszínt illetően. Nem ilyen pejoratívan méltatva a helyet, nevezzük inkább valódi néven, szóval a Gösser Sörözőben jött létre a találkozó kettőnk között.
-
Nagy-Rakita Melinda: Klarissza útja
Amikor a kapcsolatuknak vége szakadt Klarissza megpróbált rájönni, hogyan jutottak idáig. Mi történt velük és miért. Megpróbálta eldönteni bűnös-e vagy áldozat. Megpróbált túllépni az egészen, s mert nem sikerült, megpróbált együtt élni tovább nélküle.
-
Tóthné Erdei Gyöngyi: Szakmai Élet 2.0
Azt hitte, hogy összeomlik. Már tudni lehetett egy ideje, hogy vége lesz, de azt nem, hogy mikor. Már jó néhány hónapja gyűltek a problémák az iparág egén. Hiába voltak a cégeknél jól felkészült ügyvédek, akik az erre a piacra nem jellemző módon, összefogva, minden paragrafust átnéztek, megvitattak, mindenhol fellebbeztek, kérvényt adtak be. Nem lehetett megállítani…
-
Soós Éva: Számlanyitás
Napokig tartó erőgyűjtés után szánta rá magát, hogy bemenjen a városba. Nem szerette a tömeget, az időjárás sem kedvezett neki, a bankokat meg végképp utálta. Még egy bankkártyája sem volt élete során, csak egy régi nyavalyás folyószámlája, azt is muszájból nyitotta néhány éve. Az erős szélben szaporán lépkedett a macskaköves utcán. A napfényben szikrázóan rakoncátlankodó…
-
Hunka Zenta: Ostrý Roháč
Maja többször járt már a Tátrában, még a szüleivel, amikor kicsi volt. De azokból a kirándulásokból már nem sokra emlékezett. Egyetlen képet őrzött csupán, egy naplemente képét a Csorba tónál. Tudatosan „fényképezte le” agyával a látványt, hogy majd meg tudja nézni, amikor csak akarja. Sokat halványodott az emlék, de a helyre bármikor újra ráismert volna…
-
Rónai Katalin: Hó-fehér
– Na, öreg, itt a kezem, nem disznóláb, csapjon már bele! örüljön, hogy nem kell még egy éhes szájat etetni!- szólt a sebhelyes férfi, és nagyot röhögött, miközben apám körül a másik három cimborája egyre szorosabbra zárta a kört. Apám, mint a csapdában vergődő állat hol jobbra, hol balra néz, nem tudta, hogy az ajtó résén…
-
Zilaji Krisztina: A szemüveges krokodil
Zsuzska mindentől félt. Már kicsi korától kezdve. Először – a családja elmondása szerint – csak a porszívó hangjától, de aztán idővel ezek a félnivaló dolgok szépen szaporodni kezdtek Zsuzska életében. Félt az apró bogaraktól, a gyerekektől, a túl sokat kiabáló anyjától, de különösen félt a házuktól nem messze lévő rosszhírű utcától, mert ott állítólag sok…
-
Palotai H. Zsófia: A kékhajú
Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az…
-
Bábikné Gyovai Anita: Három kívánság
Andi, a negyvenes éveinek végén járó, egyedülálló tanárnő. Sokat tapasztalt, az élet nagy dolgaiban jártas személyiség. Irodalom órán azt a házi feladatot adta negyedikes tanítványainak, hogy írjanak a vágyaikról, a céljaikról. Milyennek szeretnék látni magukat felnőttként? Ha lenne három kívánságuk, mi lenne az? Andi korán ért haza, így az egész délutánt a dolgozat javítására szánta.…
-
Agota Sandorfy: Béklyóban
Fellebbent a gyolcs. Szétroncsoltan is felismerte a szeretett arcot. Összeszorult a torka. Egy hangot sem volt képes kipréselni, pedig az élete múlhat rajta. Tehetetlenül tűrte, hogy elvonszolják. Milyen boldog volt, hogy harmadjára kisfia született! Egy csapásra tekintélye lett a nagycsaládban. Észrevétlen tűnt tova bő két évtized. Annyira lefoglalta a mindennapok hajszája, hogy teljesen váratlanul érték…
-
Nagy-Rakita Melinda: Gondolatok a félelemről
Vannak az életben olyan pillanatok, amelyek beléd ivódnak, s mint egy éles kép veled maradnak, és életed során hol felvillannak, hol eltűnnek. Vannak olyan emlékek, amelyeket a boldogság ragaszt a belsődbe és bizonyára vannak olyanok is, amelyeket a történésekor átélt félelem nem enged száműzni soha. Ami igazán meglepő számomra ebben az utóbbiban, az, hogy olyan…
-
Buschmann Éva: Félelem nélkül élni
Félelem. Félelem a betegségektől, félelem az elmúlástól, félelem a mindennapoktól, félelem a felmérőktől, félelem a vizsgáktól, félelem a sikertől, félelem a másik embertől, félelem a vakmerőségtől, a váltástól. Szinte mindentől lehetne félni. Van, aki ezt is teszi, fél a jövőtől, rágódik a múlton, holott egyre több helyen a szánkba rángják, hogy élj a jelenben! A…
-
Ládi Zsuzsa: Győzni
Amint letette a fejét, már tudta, hogy újra meg fog történni. Felpattant az ágyból, és kirohant a folyosóra, hogy elrejtőzzön a nagy ruhásszekrény mellett, hátha Ő nem veszi észre, pedig tudta, hogy Ő is pont olyan jól ismeri a házat. Sohasem volt ijedős, de kezdte úgy érezni, hogy az idegei, amik általában kötélből voltak, kezdték…
-
Gyarmati Magdolna: Gondolatok a konyhában
Már nem vagyok tizenhat éves. Utálom a forradalmakat. Már nem akarok forradalmár lenni. Már nem akarok mást, csak lenni. Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni. Nem akarok úgy járni, mint az ártatlan brokkoli rózsa, Ki az álmából ébred fel, darabokra vágva, Bimbójába halva, a konyhába’. Miért változik a világ pont most? Miért nem lehet inkább jobb?…
-
Wekker Anita: Én inkább félek
Félek a mindennapok kihívásaitól. Félek mások véleményétől és bírálatától. Félek az idegentől, az ismeretlentől. Félek a változástól, félek az újtól. Félek lépéseket tenni, félek kezdeményezni. Félek az igazságtalanságtól és a visszautasítástól. Félek, hogy nem úgy jönnek össze a terveim, ahogy elképzeltem. Félek, hogy az emberek nem értenek meg. Félek, hogy az életem talán jó irány…
-
Pekkel Edina: Primadonna
Primadonna, ki a rivaldafénybe vágyott, akarta meghódítani az egész nagyvilágot. Szerep ott nem jutott neki, így hát írt magának, s lassan épültek köré a kártyavárak. Hamis csillogás és dicsőség az, mibe öltözött. Pörgött ég és föld s a csillagok között. Hazugságból szőtte vágyát, ármányból varrta ruháját. Nem ütött, csak törtetett. Átgázolt minden emberen. Ő a…
-
Tóthné Erdei Gyöngyi: Szökés az éjszakában
A kis csapat rendületlenül haladt előre. Elől két férfi, hátul két férfi, középen pedig a nők és a gyermekek. Nagyon ügyeltek arra, hogy csendben meneteljenek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, mert az az életükbe kerülhet. A kicsi gyermekek is pisszenés nélkül haladtak édesanyjuk kezét szorongatva. Átérezték a helyzet súlyosságát még akkor is, ha…
-
Menyhártné Zana Éva: A gyűrű
Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…
-
Szabó Ágnes: Félelem, de mitől is?
Még korán volt, mégis frissen és tettre készen ült fel az ágyában. Próbálta átgondolni, hogy mi is fog ma vele történni, de elakadt a harmadik mondatnál, mert nem akarta érezni újra a félelmet az ismeretlentől. Gondolta, nyom egy jó kis imát, azzal nem lehet baj. Igen ám, de melyik vallás, melyik könyörgését, s milyen nyelven,…
Van könyvajánlása?