Dobos Márta – A szenvedély neve: szabadság

  A könnyeitől szinte alig látta a monitoron villódzó döbbenetes szót: Meghalt. Csak nyelte, nyelte a könnyeit. Bevillant, hogyan ismerkedtek meg. Mindketten gimnazisták voltak. Igen, úsztak. K. sokkal jobban nála, de ez őt sose zavarta. Vékony, magas, nyúlánk alkat volt, nem véletlen, hogy műugrónak is kiválasztották. A víz volt az élete. És a szabadság. Mert…

Buschmann Éva: Imádok élni

  Nem ismerek rá erre a fiúra. Teljesen kifordult önmagából. Amikor szakácsként munkába állt az étteremben, ahol én felszolgálóként dolgoztam, teljesen egy szerény fiút ismertem meg benne. A gyámótlansága, esetlensége arra késztetett, hogy bátorítsam őt, egyszerűen szeretetre méltó volt a balgasága, félénksége. Beszélgetni kezdtünk.

Carol Inna: Tétova akkordok

Felszálltam a 28-as villamosra a végállomáson, a Népszínház utcában.  Leültem egy sarokban, ahol egy ember már ült velem szemben és rejtvényt fejtett. Elhelyezkedtem, táskám az ölemben, elővettem egy kis üveg vizet, ittam egy kicsit, nézelődtem. Majdnem a végállomásig kell mennem.

Menyhártné Zana Éva: Ballada

Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.

Agota Sandorfy: Zene egy élet

Első élménye a ringatózás volt. Ha kísérte is valami dallam, az nagyon halkan – inkább csak sejtelmesen érezhetőn – szűrődött be hozzá. Ahogy növekedett, egyre határozottabban hallotta a szeretet-hangú dalocskákat. Rájött, hogy erősebb rugdalózással előhívhatja, megrendelheti az életét megszépítő, biztonságos nyugalmat adó hangokat. Hirtelen egyetlen, végtelen görcsbe fordult a lénye. A szinte kibírhatatlan nyomást felváltotta…

Gyarmati Magdolna: A virág

  Kovács Ágoston általános iskolai zenetanár volt. Édesanyja hatalmas reményeket fűzött hozzá, és nagyon szerette. Sokszor táncolt vele a szoba közepén. Magasra emelte az apró gyermeket vidáman billegtetve, miközben egy maga fabrikálta suta kis dalocskát dúdolt.

Dobos Márta: Táncolj csak

Szinte a múlt ködébe veszett már az a családi legenda, miszerint már akkor táncolt, amikor lábra állt. Van annak már jó ideje…., de hány éve is? Ráncolta erősen a homlokát, hogy kiszámolja…de mindig eltévesztette a számolást.

Kiss Zita: Kinek adod életed karmesteri pálcáját?

  Hiába mondta az Indiából származó barátnője, hogy a döntése meghozatalakor hallgasson a belső hangjára, ő bizony nem hallott az ég világon semmit. Pontosabban olyan hangzavar uralkodott a fejében, hogy fogalma sem volt arról, közte van-e az a bizonyos belső hang. Már napok óta nem aludta végig az éjszakát, így a kialvatlanság is fokozta a…

Pekkel Edina: Az életmentő zenebona

Még egy utolsót lüktetett a nyár. A napsugarak igazán kitettek magukért, majdnem harminc fokig melegítették fel a levegőt, ami aztán az este közeledtével gyorsan le is hűlt. Julis néni dühösen csapta be a szobája ablakát. No, nem azért mert fázott.

Buschmann Éva: A zenétől felforr a vérem…

  Ritmust hallok. Egy rendezvényen ülök. Most épp ovisok lépnek a színpadra, és felcsendül a Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak című Nox feldolgozás, annyira jó az ütem, olyan édesek a gyerekek és a lábfejem csak úgy jár. Ütemre, már a sarkammal is dobolok, te jó ég, már a térdemig ér a…

Szabó Ágnes: A zenekar előtt ülve

  A nő egy fapadon ül a gyönyörű folyó partján egy kis park szélén a késő délutánban. Bejárta a fél várost feladatai intézése közben. Sikerrel járt. Örül. A jutalom a padon való mélázás. Most megpihenve azon gondolkodik, hogy az idő, amit egy helyben töltünk, s azt mondjuk: itt élünk, az az ő esetében mit is jelent….

Rónai Katalin: Mozart csak áll, és komolyan bólogat

  Égő barna szemű lány áll a fekete zongora másik oldalán és a szőke göndör fürtöket nézi, amelyek egy fejhez tartoznak. A fej kicsit a billentyűk felé fordul, a kezek megállás nélkül szaladgálnak a billentyűkön, gyakorol. A fiú számára a világ most fekete és fehér billentyűkből áll, nem látja, csak érzi, a vele szemben álló…

Lesták Zsuzsa: Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!

„Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!” (Eckhart Tolle) Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél magadnak valamit és nem tartottad be? Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél másoknak valamit és nem tartottad be? Vannak olyan emberek, akik ma már nem is ígérnek senkinek semmit, csak teszik a dolgukat. Jó esetben…

Hunka Zenta: A világot járó kiscica

Sziszumiszu – az igazi nevét sosem tudták meg – egy forró nyári napon került Pankáékhoz. Anya és Panka vásárolni mentek egy használtruha boltba. Anya, hogy Pankát lekösse, a plüssös gondolából kikotort néhány állatkát és odaadta neki játszani, amíg ő válogatott a ruhák között. Amikor végeztek, Anya vissza akarta tenni a játékokat, de Panka megmakacsolta magát….

Gyarmati Magdolna: Nem jöhetnek

2070. július 15. Szép a reggel, mint mindig. Szikrázik a felkelő nap, ragyog minden a harsogó élettől. Duzzadó erőtől tündökölnek a virágok. Az épületek ablakai visszaverik a korai sugarakat, és a fényt megtöbbszörözi csillogásuk. Csak egy nagyon kicsit más. Mi már megszoktuk. Egy árnyalatnyi halványzöld van a fényben. Ettől minden szokatlanul élőbbnek érződik. De csak…

Agota Sandorfy: A bajnok

Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre…

Eve Cheerful: Haltánc

  Mikor John négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, egyszerre szakadt rá a mellőzöttség érzése. – Nem fogom kibírni a megszokott ritmus és a többiek nélkül – mondogatta a reggelinél. Céltalan, üres arckifejezéssel bámult ki az itt-ott légypiszokkal tarkított konyhaablakon. Tekintete áttörte a télikert vastag üvegét , de a zöld ponyvagarázs megálljt parancsolt a réveteg mélázásnak….

Pekkel Edina: Sárga levelek

  Reszkető kézzel hajtogatta szét a megsárgult levelet. Nehézkes mozdulatokkal tudta csak kiszedni a borítékból. A hajtások mentén már elrongyolódott a vén papír, helyenként olvashatatlan pacává folyt szét a tinta. De ő minden sorát, minden betűjét kívülről tudta. Tudta, mert ezerszer elolvasta, tudta, mert ő írta.

Dobos Márta: Esküdj

Esküdj   – Esküdj, hogy nem mondod el senkinek! – remegett a hangja az izgatottságtól. Úgy pislogott rám, mintha az élete függne tőle. Hát, egy kicsit talán igaza is volt. – Jól van na, nem mondom el senkinek! – válaszoltam kelletlenül. Az adott szó kötelez, ugye. Pedig az osztályban megpukkadtak volna a lányok, ha tudnák…

Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt

Lepedők a napernyők alatt   Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…

Hunka Zenta: A tüllruhás táncosnő

Emese összetörve roskadt az ágyra. Minden, amiről azt hitte, hogy az övé, amit hosszú évek szívós munkájával felépített, egy pillanat alatt kártyavárként omlott össze. Úgy érezte, vége. Nincs már ereje továbbmenni. Élete munkája maga alá temette. Ráborult az ágyra és zokogott. Maga sem tudta mennyi idő telt el így. Órák is talán. Mikor a könnyei…

Földi Marcsi: Ígéret

Ígéret Úristen! Végre itt vagyok megint. Évekkel ezelőtt is jártam már e helyen, de igazán maradnom akkor még nem lehetett. Hosszú ideje várok már arra, hogy újra itt lehessek. Itt annyira tökéletes. De neki soha nem alkalmas. Mindig van valami, ami fontosabb. Karrier, haverok, buli,  fanta …

Pillangók

Gyarmati Magdolna: Pillangók

Cica pillangó és Kutya pillangó, vígan repdestek a rét felett. Gyönyörködtek a sok színes virágban.  Csodásak voltak a reggeli napsugárban, szikrázva csillogott rajtuk a harmat. De nem volt kedvük leszállni, csak kicsit lejjebb repültek, és ráültek, egy épp időben arra sétáló ismerős, kis, pufi, bárányfelhőre. A felhőcske tovább vitte őket a közeli völgy felé. Érdeklődve…

Fehér virág

Ferrarius Unalynn: Fehér virág

Luca alig aludt az éjjel. A takaró alatt várt tágra nyílt szemekkel. – Ma van a születésnapom. Nem szeretem, amikor mindenki velem foglalkozik – mondta magában. Luca mások szemében magának való lány volt. Kócos, szeplős, gyakran undok. Arra vágyott egész életében, hogy valaki igazán közel legyen hozzá, hogy valaki úgy szeresse, mint senki más ezen…

Az álom

Engi Zsuzsanna: Az álom

– Már megint olyan szomorú vagy! Mit mondanak a felhők? – egy puha kéz simogatta meg Lily arcát és a vállaihoz hozzásimult egy vékony, magas lány, akinek szőkés barna haja eltakarta pólója vállpántjait. Az ismerős virágillatra a nőt elöntötték az emlékek, de a szokásnak rabjaként arcára mosolyt kényszerített, igyekezett természetesnek látszani, nem túl vidámnak és…

A döntés

Agota Sandory: A döntés

Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét. Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!

Hotel An der Wien

Pekkel Edina: Hotel An der Wien

Laura ma korán végzett, mint minden pénteken. Megkönnyebbülten lépett be a lakásba. Táskáját lazán felakasztotta, és a kulcsok is a megszokott helyükre kerültek. Ma valahogy sokkal szebben sütött be a nap a szoba ablakán, mint eddig bármikor. A lakásnak még a levegője is más volt. Olyan szabadság illatot árasztott.

És ez valóság vagy álom?

Szabó Ágnes: És ez valóság vagy álom?

~ Vigyázat, a szöveg valós elemeket is tartalmaz ~ A két barátnő ül a belvárosi kávézóban, lassan és megfontoltan kevergetik a feketéjüket. Az egyikük felajzottan mesél, hol hatalmas gesztusokkal, hol csendes, ijedt tekintettel magába roskadva; míg a másik átélve a hallottakat, értőn figyel és bólogat.

Helycsere

Farkas Szilvia: Helycsere

Az egész házban sötét volt, csak az utcai lámpa fénye derengett be az ablakon. A férfi a hűtőszekrény előtt ácsorgott, majd kivette a piros fazekat, s tejet öntött egy mázas bögrébe. Miután feltette a főzőlapra, átballagott a fürdőszobába egy törülközőért.

Csipkekesztyű

Menyhártné Zana Éva: Csipkekesztyű

Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…

Magányos álom

Szekeres Veronika: Magányos álom

– Jaj ne még! Az nem lehet, hogy már reggel van…– motyogta magában Angelika az álomtól még kábultan. Próbált újra elszenderedni és visszatérni édes álmába, de az ébresztőóra hangos, kellemetlen berregése szinte belerántotta a reggelbe.

Délibáb

Dobos Márta: Délibáb

Remegett a horizont. Csigalassúsággal vonszolta magát a poros úton. A nyelve feltapadt a szájpadlására. Nyelni is alig tudott. Órák óta nem ivott. A kulacsa belül szinte porzott. Úgy pontosan, ahogyan a torka is. Por az úton, por a torkában, por a kulacsban. Hirtelen felröhögött.

Bárcsak

Buschmann Éva: Bárcsak…

Lágyan cirógatja a vállam, a hátam, finom csókot lehel fülembe. Átölel, magához húz. Ó, de régen vártam már erre a pillanatra. Bárcsak ez a perc örökké tartana. – Gondolta Zsuzsa, amikor Ádámmal eggyé váltak.

A soha véget nem érő álom

Teller Ágnes: A soha véget nem érő álom

Eve kisgyerekként is folyton álmodozott. Imádott olvasni. Belefeledkezett egy-egy könyvbe, elutazott távoli tájakra, veszélyes kalandokra, szerelmes volt, gyűlölt, meghalt, feltámadt, új barátokat talált, megküzdött az elemekkel, ismeretlen helyeket fedezett fel, megkereste a kalózok kincsét, vitorlás hajón volt tengerész, vagy épp az űrben száguldozott. Nem volt határ, nem volt lehetetlen. Tini korára felfalta a fél világirodalmat….

Ládi Zsuzsa: Ügynökök

A Kísértés ügynökei – a történet kedvéért nevezzük őket A-nak, B-nek, C-nek és D-nek, bár általában nem szoktak olyan földi apróságokkal foglalkozni, mint a nevek és a címek – egy jól végzett munkanap után beültek az egyik jobb hírű romkocsmába, hogy igyanak egy pár sört. Elég gyakran csináltak ilyet, hiszen a munkájuk alapvetően magányos feladat…

Hunka Zenta: A pocsolya

Napok óta esett az eső, köd volt és az évszakhoz képest hűvös idő. Panna napok óta nem jár kint a nagyvilágban. Anya nem akarta, hogy a következő oltást bármi is veszélyeztesse. Panna könnyen fázott meg és a Doktornő már egy kósza tüsszentés esetén is hazaküldte őket egy újabb időponttal.

Gyarmati Magdolna: A leghosszabb nyári éjszaka

Ott állt az út szélén. Mindenki ismerte az ott lakók közül, és a csak arra járók, átutazók is megpihentek már árnyat adó, enyhülést nyújtó, hatalmas lombkoronája alatt. Ő pedig alig várta, az éjszakát. Türelmetlenül mozdult meg néha egy-egy ága, levelei ideges táncba kezdtek, mint mikor arra jár egy apró szellő, és ott bujkál egy kicsit….

John

Menyhártné Zana Éva: John

Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni.  A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…

Wekker Anita: A kék ruha

Winkler Lara nem volt éppen egy átlagos tizenhat éves lány, bár az osztálytársai szemében nagyon is annak tűnt. Egy szürke kisegérnek, akit senki sem vesz észre, ha a többi csinos lány is jelen van. Lara megszokta a mellőzött szerepet, és nem is vágyott a társaság középpontjában lenni, de mint minden kamasz lányt, őt is elérte…

Larry

Dobos Márta: Larry

„Vigyázz fiam, ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, nagyon megjárhatod!” – kongott a fejében az emlék. Az apja mondogatta mindig ezt neki. Persze soha nem hitte el, hogy ez valamikor majd valósággá válik. És most megtörtént. Mert kétségtelen, hogy megvezették, de kegyetlenül. És nincs visszaút, még ha akarná sem. A szégyen perzselve áradt szét a…

Buschmann Éva: A legjobb barát nemet mondott

Edit a 17. érettségi találkozójukat kezdte el szervezni egy meleg júliusi napon, két évvel ezelőtt. A technikai fejlődést, a kütyüket sok mindenért lehet szidni, de azért tegyük hozzá, vannak előnyei is. Egyebek mellett egy találkozó megszervezésénél nagyon jól jöhetnek! A történet tehát egy júliusi, meleg napon kezdődött. A közösségi oldalra Edit egyik volt gimnazista osztálytársa…

Óma

Agota Sandorfy: Óma

Óma addig-addig töpörödött, míg egy reggel nem ébredt fel! Még ereje teljében szorgoskodott az aprónép körül, amikor mindegyikőnknek türelmesen elmagyarázta, hogy nagy, táncos bulival ünnepeljük meg a halálát. Semmi szomorkodást, sírás-rívást nem fog eltűrni, különben visszajön kísérteni. A család apraja nagyja tudott erről a kívánságról, de szokás szerint csak legyintettek, nem vették komolyan az öreg…

Akár a mókuskerék

Rónai Katalin: Akár a mókuskerék

Már két hete nem ivott. Tárcájában ott lapul fizetése maradéka,- ötezer forint. Tartogatta. A pszichológusnő, akihez a háziorvos utalta be, tegnap is megdicsérte, amikor elmesélte neki.

Éjszakai kalandozások

Eve Cherful: Éjszakai bolyongások

Ge-ne-ti-ka – tagolta az orvos az asztal másik oldalán miközben éreztem, hiába ül velem szemben, tekintete megcsúszik két fénylő szembogaramon, elhúz a fülem mellett, majd az ajtó lapján tapad meg a hátam mögött. Miközben erősen kételkedtem eme megállapításában, elnéztem a derék doktor fizimiskáját. Kérges, hatvanas arc, kicsi, langyos könnyekben úszó szemek, erősen dohányos sárga fogak,…

Valamit valamiért

Fedor Ica: Valamit valamiért

Kifelé nézett a kocsiból. Az est szürkesége homályba borította az elsuhanó tájat. Nyugodtan fájhatott, félhetett, izgathatta az új cél. Mikor felvette őt a sofőr, csak egyet kérdezett, mikor meglátta a lány könny nélküli tekintetét. -Akar beszélgetni? -Nem! – hangzott a csendes, de határozott válasz. Így aztán végig pörgethette életét a gondolataiban, lelkében, senki nem zavarta…

Emlékképp

Emlékképp

Valamit nem jól csinált. Nagyon nem. Érezte, hogy kisiklik kezéből az élete irányítása. Összeomlott. Nehézségei adódtak. Egyedül érezte magát, hiába volt családja. A párjával nem tudott semmit megbeszélni, nem értette meg. Nem értette, mi a probléma. Beszélgettek ugyan, de csupa nem fontos dolgokról. Csak a napi rutin, ki megy a gyerekekért és mit kell bevásárolni….

A nagy átverés

Eve Cheerful: A nagy átverés

Janik Johanna és Kárász Zsolt egyáltalán nem volt megrendülve a bírói ítélet után.  Azt azért nem lehetne állítani, hogy barátokként jöttek ki, pedig látszólag úgy mentek el a tárgyalásra. Rezzenéstelen arccal hallgatták, amint a bírónő minden érzelemtől mentesen kimondta a válást. Nem is tehetett mást. Hogy is nézett volna ki, ha egyik vagy másik felet elkezdi…

Dobos Márta: Tisztulj!

– Húzódjék már arrébb, kérem, egészen rám fekszik, nem látja?- méltatlankodott kényeskedve egy nő. Undorodva húzódott arrébb, még a szoknyáját és maga elé húzta, nehogy hozzáérjen a szomszédjához. – Jól van már, megyek is arrébb, hogy maga milyen kis finnyás kisasszonyka! – válaszolt zsörtölődve egy nagy, morcos mackó. Lecsöpögő orrát a kabátujjába törölte. A legközelebbi…

Agota Sandorfy: Bosszú

Összerándult a gyomra, amikor végül egyedül maradt a félhomályos lépcső legfelső fokán ülve, pedig ő kezdeményezte, hogy váljanak, mert külön-külön szebb jövőnek néznek elébe… Felszabadult ujjongás helyett most miért zuhant rá ez a bizonytalanság? Mi lesz, ha mégsem tudja két ember feladatát ellátni? Pontosabban: mindkét szülő feladatait.

Kiindulópont

Farkas Szilvia: Kiindulópont

A liget melletti játszótér maga a paradicsom. A szivárvány minden színében ragyognak a hinták és a mászókák, a homokozókhoz deszkaülések is tartoznak, mindig virágzik valamelyik cserje vagy fa, a lombok pedig árnyékot adnak az önfeledten rohangáló gyerekeknek és a padokon üldögélő felnőtteknek egyaránt.

Monitor

Gyarmati Magdolna: Monitor

 A számítógépem öngyilkos lett. Későn vettem észre a bajt. Már nem volt mit tenni. Tulajdonképpen nem is a számítógépem, hanem a monitor. A monitor, ami tizenöt éve mutatja és őrzi a születésnapokat, névnapokat, tananyagokat.

Perluszné Villányi Julianna: Két életem?

Érettségi után találkoztam életem nagy szerelmével. Szüleim szerették volna ha tovább tanulok, mert ráérek még a családalapításra, fiatal vagyok, korán van még elkötelezni magamat. A szerelem vak és semmi se téríthetett el az elhatározásomtól.

Kakukk a fészekben

Kiss Zita: Kakukk a fészekben

Elemi erővel támadt fel a szél és kezdett szakadni az eső. Flóra verejtékben úszva riadt fel a rémálmából és lelki szemei előtt megjelent a délután felfedezett madárfészek. Aggódva gondolt a lakóira. Teca és Tódi, a feketerigó pár tavaly már sikeresen felnevelt egy fészekaljnyi csemetét a Kertben. Idén a szőlőlugas egyik rejtett zugát nézték ki és…

Sean

Menyhártné Zana Éva: Sean

 Sean vagyok. Ma töltöm az 55. életévemet. Nyár van. Kánikula. Nekitámasztom a hátam a medence falának, élvezem a hűs vizet, s hallgatom a vidám beszélgetést, nevetgélést körülöttem. A víz fölé beállított napernyő alá húzódom. Jót kortyolok a lehűtött sörömből, végignézek a barátaimon, s hála tölti el a szívem. Sokat közülük szinte gyerekkorom óta ismerek, de…

Folytassuk, ahol abbahagytuk

Buschmann Éva: Kezdjük újra helyett: folytassuk, ahol abbahagytuk!

Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe az újrakezdés „témakörben”: Felhívott, találkozót kért tőlem a barátnőm. Kedvenc kis kocsmánk került szóba a helyszínt illetően. Nem ilyen pejoratívan méltatva a helyet, nevezzük inkább valódi néven, szóval a Gösser Sörözőben jött létre a találkozó kettőnk között.

Nagy-Rakita Melinda: Klarissza útja

Amikor a kapcsolatuknak vége szakadt Klarissza megpróbált rájönni, hogyan jutottak idáig. Mi történt velük és miért. Megpróbálta eldönteni bűnös-e vagy áldozat. Megpróbált túllépni az egészen, s mert nem sikerült, megpróbált együtt élni tovább nélküle.

Szakmai élet 2.0

Tóthné Erdei Gyöngyi: Szakmai Élet 2.0

Azt hitte, hogy összeomlik. Már tudni lehetett egy ideje, hogy vége lesz, de azt nem, hogy mikor. Már jó néhány hónapja gyűltek a problémák az iparág egén. Hiába voltak a cégeknél jól felkészült ügyvédek, akik az erre a piacra nem jellemző módon, összefogva, minden paragrafust átnéztek, megvitattak, mindenhol fellebbeztek, kérvényt adtak be. Nem lehetett megállítani…

Soós Éva

Soós Éva: Számlanyitás

Napokig tartó erőgyűjtés után szánta rá magát, hogy bemenjen a városba. Nem szerette a tömeget, az időjárás sem kedvezett neki, a bankokat meg végképp utálta. Még egy bankkártyája sem volt élete során, csak egy régi nyavalyás folyószámlája, azt is muszájból nyitotta néhány éve. Az erős szélben szaporán lépkedett a macskaköves utcán. A napfényben szikrázóan rakoncátlankodó…

Hunka Zenta

Hunka Zenta: Ostrý Roháč

Maja többször járt már a Tátrában, még a szüleivel, amikor kicsi volt. De azokból a kirándulásokból már nem sokra emlékezett. Egyetlen képet őrzött csupán, egy naplemente képét a Csorba tónál. Tudatosan „fényképezte le” agyával a látványt, hogy majd meg tudja nézni, amikor csak akarja. Sokat halványodott az emlék, de a helyre bármikor újra ráismert volna…

Rónai Katalin: Hó-fehér

– Na, öreg, itt a kezem, nem disznóláb, csapjon már bele! örüljön, hogy nem kell még egy éhes szájat etetni!- szólt a sebhelyes férfi, és nagyot röhögött, miközben apám körül a másik három cimborája egyre szorosabbra zárta a kört. Apám, mint a csapdában vergődő állat hol jobbra, hol balra néz, nem tudta, hogy az ajtó résén…

Zilaji Krisztina: A szemüveges krokodil

Zsuzska mindentől félt. Már kicsi korától kezdve. Először – a családja elmondása szerint – csak a porszívó hangjától, de aztán idővel ezek a félnivaló dolgok szépen szaporodni kezdtek Zsuzska életében. Félt az apró bogaraktól, a gyerekektől, a túl sokat kiabáló anyjától, de különösen félt a házuktól nem messze lévő rosszhírű utcától, mert ott állítólag sok…

Palotai H. Zsófia

Palotai H. Zsófia: A kékhajú

Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az…

Bábikné Gyovai Anita

Bábikné Gyovai Anita: Három kívánság

Andi, a negyvenes éveinek végén járó, egyedülálló tanárnő. Sokat tapasztalt, az élet nagy dolgaiban jártas személyiség. Irodalom órán azt a házi feladatot adta negyedikes tanítványainak, hogy írjanak a vágyaikról, a céljaikról. Milyennek szeretnék látni magukat felnőttként? Ha lenne három kívánságuk, mi lenne az? Andi korán ért haza, így az egész délutánt a dolgozat javítására szánta….

Agota Sandory

Agota Sandorfy: Béklyóban

Fellebbent a gyolcs. Szétroncsoltan is felismerte a szeretett arcot. Összeszorult a torka. Egy hangot sem volt képes kipréselni, pedig az élete múlhat rajta. Tehetetlenül tűrte, hogy elvonszolják. Milyen boldog volt, hogy harmadjára kisfia született! Egy csapásra tekintélye lett a nagycsaládban. Észrevétlen tűnt tova bő két évtized. Annyira lefoglalta a mindennapok hajszája, hogy teljesen váratlanul érték…

Nagy-Rakita Melinda

Nagy-Rakita Melinda: Gondolatok a félelemről

Vannak az életben olyan pillanatok, amelyek beléd ivódnak, s mint egy éles kép veled maradnak, és életed során hol felvillannak, hol eltűnnek. Vannak olyan emlékek, amelyeket a boldogság ragaszt a belsődbe és bizonyára vannak olyanok is, amelyeket a történésekor átélt félelem nem enged száműzni soha. Ami igazán meglepő számomra ebben az utóbbiban, az, hogy olyan…

Buschmann Éva

Buschmann Éva: Félelem nélkül élni

Félelem. Félelem a betegségektől, félelem az elmúlástól, félelem a mindennapoktól, félelem a felmérőktől, félelem a vizsgáktól, félelem a sikertől, félelem a másik embertől, félelem a vakmerőségtől, a váltástól. Szinte mindentől lehetne félni. Van, aki ezt is teszi, fél a jövőtől, rágódik a múlton, holott egyre több helyen a szánkba rángják, hogy élj a jelenben! A…

Ládi Zsuzsa

Ládi Zsuzsa: Győzni

Amint letette a fejét, már tudta, hogy újra meg fog történni. Felpattant az ágyból, és kirohant a folyosóra, hogy elrejtőzzön a nagy ruhásszekrény mellett, hátha Ő nem veszi észre, pedig tudta, hogy Ő is pont olyan jól ismeri a házat. Sohasem volt ijedős, de kezdte úgy érezni, hogy az idegei, amik általában kötélből voltak, kezdték…

Gyarmati Magdolna: Gondolatok a konyhában

Már nem vagyok tizenhat éves. Utálom a forradalmakat. Már nem akarok forradalmár lenni. Már nem akarok mást, csak lenni. Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni. Nem akarok úgy járni, mint az ártatlan brokkoli rózsa, Ki az álmából ébred fel, darabokra vágva, Bimbójába halva, a konyhába’. Miért változik a világ pont most? Miért nem lehet inkább jobb?…

Wekker Anita

Wekker Anita: Én inkább félek

Félek a mindennapok kihívásaitól. Félek mások véleményétől és bírálatától. Félek az idegentől, az ismeretlentől. Félek a változástól, félek az újtól. Félek lépéseket tenni, félek kezdeményezni. Félek az igazságtalanságtól és a visszautasítástól. Félek, hogy nem úgy jönnek össze a terveim, ahogy elképzeltem. Félek, hogy az emberek nem értenek meg. Félek, hogy az életem talán jó irány…

Pekkel Edina

Pekkel Edina: Primadonna

Primadonna, ki a rivaldafénybe vágyott, akarta meghódítani az egész nagyvilágot. Szerep ott nem jutott neki, így hát írt magának, s lassan épültek köré a kártyavárak. Hamis csillogás és dicsőség az, mibe öltözött. Pörgött ég és föld s a csillagok között. Hazugságból szőtte vágyát, ármányból varrta ruháját. Nem ütött, csak törtetett. Átgázolt minden emberen. Ő a…

Tóthné Erdei Gyöngyi

Tóthné Erdei Gyöngyi: Szökés az éjszakában

A kis csapat rendületlenül haladt előre. Elől két férfi, hátul két férfi, középen pedig a nők és a gyermekek. Nagyon ügyeltek arra, hogy csendben meneteljenek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, mert az az életükbe kerülhet. A kicsi gyermekek is pisszenés nélkül haladtak édesanyjuk kezét szorongatva. Átérezték a helyzet súlyosságát még akkor is, ha…

Menyhártné Zana Éva

Menyhártné Zana Éva: A gyűrű

Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…

Szabó Ágnes: Félelem, de mitől is?

Még korán volt, mégis frissen és tettre készen ült fel az ágyában. Próbálta átgondolni, hogy mi is fog ma vele történni, de elakadt a harmadik mondatnál, mert nem akarta érezni újra a félelmet az ismeretlentől. Gondolta, nyom egy jó kis imát, azzal nem lehet baj. Igen ám, de melyik vallás, melyik könyörgését, s milyen nyelven,…

Perluszné Villányi Julianna: Van megoldás?

Gyerekkoromban, vagy még mindig gyerek vagyok? Egy alföldi tanyán élünk őt fiútestvéremmel és négy lánytestvéremmel. Én az ötödik gyerek vagyok. Lassan már én vagyok a legidősebb az itthon élők között. Aki teheti elmegy innen és vissza se néz. Amióta az eszemet tudom az egész család félelemben él és senki se segít rajtunk. A félelem okozója…

Parlagi Erika

Parlagi Erika: Láthatatlan szálak

Megfeszülve feküdtem az ágyamban, minden idegszálamon pattanásig feszültek a húrok. Két hete nem aludtam, ha elszunnyadok, akkor is hajnali négy után nyom el a fáradság. Hullamereven ébredek, miközben csorog rólam a félelem verejtéke.Kikészültem. Ilyen idegállapotban nem lehet létezni, nem lehet élni. Nem látom mikor lesz vége, már arra sem emlékszem mikor kezdődött. Harcolok egy láthatatlan…

Dobos Márta

Dobos Márta: Sokan vagy

Csak állt ott értetlenül a férje előtt leforrázva. Nézte ezt a kivörösödött arcú, tagbaszakadt embert, aki föléje tornyosult, fenyegetőn. Nem értette, mi történt. Hallotta, hogy az ordít, még a nyálcseppeket is látta, amint kirobbannak a szájából. Hallani hallotta, de nem értette pontosan, mit kiabál. Csak a …sokan vagy … jutott el a tudatáig.   Mintha egy…

Kedves Annamária: Az Aletsch gleccser félelmetes birodalma

Már sok éve tart a szerelem, újra meg újra visszamegyek az Alpokba, valahogy vonz a hegyek csodálatos világa, nem tudok ellenállni. Nem tudom, miért, de folyamatosan visszavágyok négyezresek közé. Idén a Jungfrau Mönch párossal kacérkodtunk. A leírások alapján nem tűnt nehéznek, és előre nem tudhattuk, milyen őrült kalandokba fogunk keveredni. Az elején még minden rendben…

Oláh Gyöngyi

Oláh Gyöngyi: Az utolsó perc

Az oroszlán morgása egyre közelebbről hallatszott. Már nem is morgás volt, hanem hörgés. Kapaszkodtak a kilincsbe mind a ketten, de tudták, hogy a gyenge kis ajtó nem védi meg őket a közeledő hatalmas állat ellen. Libabőrösek voltak a félelemtől. Amíg idemenekültek, még sikítoztak,  hogy: „Vigyázz! Fuss! Oroszlán!” – de most már nem mertek kiáltani. Úgysem…

Engi Zsuzsanna

Engi Zsuzsanna: Zuhanás

Vársz egy levélre. Percenként nézed meg a postaládádat, majd nyugtatod magadat, hogy majd, majd, majd és kitalálsz millió indokot. És becsapod magad…  És amikor megjön a levél, először gyorsan átfutod, hogy lásd milyen hosszú, majd kényelmesen  belefészkeled magad a párnádba, takaródba és magad mellé képzeled azt, aki a levelet írta, azt gondolod, ott van és…

Minerva 2015-ös élete, címszavakban és számokban

2015 márciusában keltettük fel csipkerózsika álmából a Minerva Capitoliuma magazint, amelyet 2010 őszén indítottunk útjára nyomtatott, havi magazinként. Kifejezetten a gondolkodó nőknek szántuk az olvasnivalókat, és ez 2015-re csak annyiban változott, hogy minden gondolkodó elmének szívből ajánljuk. A Minervában idéntől novellák, regényrészletek, mesék, esszék és versek kerülnek bemutatásra, az Olvasók számára teljesen ingyen, elektronikus formátumban….

Minerva újjászületik

Szenzációs hírem van 🙂 Minerva 2015. márciusában újjászületik! A RitArt Academy gondozásában, kreatív írók tollából – és jobb agyféltekéjéből – Minerva újra elérhető lesz az Olvasók számára, méghozzá INGYEN. A RitArt célja az, hogy a kreatív írók számára rendszeres publikálási lehetőséget adjon, egy magas minőséget képviselő magazinban, és ugyanilyen fontos cél, hogy az írások el…

Hogyan kerül a politikus a Minervába?

A decemberi Minerva Capitoliuma több szempontból is rendhagyó: 1.) Kemény munka volt úgy a szeretetről írni, hogy ne legyen sem nyálas, sem unalmas, sem sekélyes, sem túlságosan magasztos, de a lerágott csont szindróma se üsse fel a fejét a decemberi számban. Jelentem, sikerült a küldetés, hamarosan olvasható lesz! (December elsején postázzuk.) 2.) Nem lesz benne…

Szeretjük a szeretetet?

Nincs ember a Földön, akinek ne lenne valamilyen fogalma a szeretetről. Még a tegnap született újszülöttek is egészen pontosan tisztában vannak azzal, hogy mi a szeretet, sőt, ha jól belegondolunk, ők vannak csak igazán tudatában. Aztán, ahogy növekszünk, cseperedünk, úgy veszik ki belőlünk a szeretet megfogalmazási képessége, és úgy válik egyre bonyolultabbá ez a csodálatosan…

Szeretünk Balaton!

Most jelent meg velem egy interjú, Minerva apropóján a MiénkaBalaton.com oldalon. Az interjúból többek között kiderül, hogy miért és hogyan született Minerva, és miért lett pont ez a neve, illetve, hogy hogyan vélekedek a saját sikereimről. Mivel a novemberi számnak pont a siker a témája, ez a témakör is érdekes lehet. Olvassátok szeretettel! Interjú olvasásához…

Mered-e kimondani: sikeres vagyok?

Felelős szerkesztőnk, Hantos Gyöngyi felvezetője, a novemberi számhoz. Annyira csodálatos a történet, hogy úgy gondoltam, meg kell osztanom veled: Nagyanyám bölcs asszony volt. Mindig nagy szeretettel beszélgetett velem a cseresznyefa árnyékában nyaranként. Gyönyörűen énekelt és olyan szép volt, még öregen is, minta a mesék tündér-hercegnői. Rengeteg könyvet olvasott, néha még ebédet főzni is elfelejtett. Az…

Mi különbözteti meg a sikeres vállalkozást a sikertelentől?

Részlet a novemberi Minerva Vállalkozás rovatából: A folytatást itt olvashatod majd>> Mi különbözteti meg a sikeres vállalkozást a sikertelentől? A profit! – Vágnák rá, sokan. Elvégre a gazdasági vállalkozások azért jönnek létre, hogy minél jobban prosperáljanak, minél több bevételre, haszonra, nyereségre tegyenek szert, mert abból finanszírozzák a további fejlesztéseket és a további hasznot, a cég…

Röviden: ma postáztunk 6-a helyett

Kedves Olvasóink! Az előzetesen tervezett október 6-ai postázás helyett, már ma, 2010. október 4-én sikerült postára adni a havi számokat. A napokban – holnap, holnapután – várhatjátok a csomagok érkezését! Jó olvasást! A szerkesztőség

Minerva novemberben: Siker

Eljött ez a nap is: a novemberi számról beszélhetünk végre. Az első két számunk témája – félelem és megfelelési kényszer -, azért kerültek elsőként a témák közé, mert úgy éreztük, hogy vannak olyan érzések és nehéz kihívások az életben, amiket legjobb gyorsan letudni – letisztítani magunkban az ezzel kapcsolatos gondolatokat, érzelmeket, információkat -, és aztán…

Minerva Capitoliuma borító – 2010

Még forró, percekkel ezelőtt küldték a nyomdából az új szám borítótervét. Gyönyörködjetek :)) Ha szeretnéd még az októberi számot is, a napokban még megrendelheted. Minerva megrendelési tudnivalók