Caelan Rhys: Út a mélybe

Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én. Hogy éltem túl? Talán ez volt a sorsom. Talán a vak hit, hogy a múlt halott, képes volt elvenni a tapasztalás élét. Nem tudhatom. Mindenesetre elmesélem, hátha te rájössz.

Ládi Zsuzsa: Sikeres kommunikáció

A számítógép végre befejezett egy újabb analízist. Épp időben, mert a Professzor már tűkön ülve várta, hogy ellenőrizhesse az elméletét. Gyorsan átfutotta a képernyőn megjelenő grafikonokat és adatokat, majd elégedetten biccentett, mert pontosan azokat az eredményeket látta, amiket a korábbi vizsgálatai alapján megjósolt. Ennél közelebbiek nem is lehettek volna az előrejelzései.

Zsubrits Zsolt: Ilyenek is voltunk

Egy téli tájképen dolgozott a könyvbemutató utáni hetekben Ten. Valahogy nem találta meg azt az árnyalatot, ami az ablakon keresztül feltáruló kékes-fehéres, fagyottas hideget, mégis örömöt adó téli hangulatot fejezné ki leginkább. Keverte, hígította, vastagította a munkaszínt. Mégsem volt kedvére való, ami a vászonra kenődött belőle. Kissé csalódottan hagyta félbe a festést, és a laptopján…

Agota Sandorfy: Nem tévedés

Gizike sürgött-forgott, már kora délután vacsorához terített. Gondosan kiválasztott egy kék terítőt, amin jól mutat a csipke. A kertből nefelejcs csokrot hozott, és minden szalvéta mellé tett egy picike vázával. Elővette a finomabb evőeszközt, hadd legyen ünnepibb a teríték. Apa talán pezsgőt is bont… Különös izgalom bujkált benne, bár az egyik vacsoravendég majdnem mindennapos náluk.

Kiss Zita: A sorsfordító küldemények esete

A középkorú Zsófi konfliktusokkal teli válása után költözött be a kékre vakolt toronyház 4. emeletén lévő kétszobás lakásba. Ez korábban a nagymamája otthona volt, s eddig egyetemista albérlők váltották benne egymást. A viharos, esős őszi idő csak tovább súlyosbította Zsófi búskomorságát. Nagyon szomorúnak és magányosnak érezte magát, az új munkahelyén sem találta a helyét.

Caelan Rhys: Tojásarcok

– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája rutinosan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.

Wekker Anita: A döntés

Tamás megkönnyebbülve ült le a konyhaasztalhoz, és még az sem zavarta, hogy az ablakon át beszökő napfény időnkét a szemébe villan, ahogy a fák ágait lengette a szél. Komótosan kente a kenyeret a frissen vásárolt krémsajttal, vastagon, nem spórolva vele, minden egyes mozdulatot kiélvezve.

Rónai Katalin: A diplomaosztó

– Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a diploma, amit a kezemben tartok jó lesz valamire,- mondta a kézműipari alkotóiskola, két évvel azelőtti autóbalesete után tejfehérre változott hajú, amúgy még fiatal igazgatónője semleges hangon, miközben végignézett a sikeres vizsga utáni boldog, kipirult arcú hallgatókon, akik a teremben feszülten várakoztak megérdemelt oklevelükre, hogy végre kezükbe vehessék…

Agota Sandorfy: Egy nap mosolya

Ana a Quantas légitársasággal utazott Sydney felé, hosszan beszélgettek a légikisasszonyokkal. Ők is szívesen járnák a világot egy szál hátizsákkal… A jóképű steward egyenest az üvegből töltött neki vodkát: – Tell me, when! (Szólj, ha elég!) – megkapó mosollyal kísért felkiáltással.

Nagyfi Krisztina: Bohóckodós

Alberto a tükör előtt ült és a sminkjét igazította. Illetve csak igazította volna, ha nem csak testben, hanem lélekben is ott lett volna a tükör előtt. Az igazság az, hogy majd húsz perce nem csinált semmit, csak a tükörbe bámult. Nem a tükörképét nézte, nem kifelé vizsgálódott. A lelkében lakozó bánat sebeit nyalogatta, mint az…

Caelan Rhys: Egy mosoly ára

– Én vagyok! – szólt Batz rekedt hangon, amint Berth kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. – Csak én… – sóhajtott nagyot, miközben Berth a zárral pepecselt. – Tudom, hogy látni sem akarsz, de kérlek, hallgass meg! – esdekelt Batz, miután Berth kinyitotta az ajtót és kérdőn nézett rá. – Nem akarlak feltartani… de ezt muszáj…

Gacov Katalin: Ítélet

– Fapina! – vágta oda a srác, majd felhúzta a nadrágját. Otthagyta a reszkető, félmeztelen lányt az ágyon és kibontott egy üveg sört. Meghúzta, majd letette az asztalra. – Idd meg és húzzál innen, nehogy nekem itt összehányj valamit.

Agota Sandorfy: Ítélet

Mozdulni sem tudott. A félelem jeges marka végigkúszott a gerincén. Elképzelése sem volt, mi vár rá. Teljesen sötét lett, már az emelvény körvonalait sem látta. Felsejlett egy képernyő és kellemes zene kíséretében, szép sorjában megjelentek az elbírálásra váró képsorok…

Rónai Katalin: Én, a bárány

Kisbárányként, a nyájban csodás volt az életem. Szüleimmel, unokatestvéreimmel együtt, mindig szerető kacagó közegben legeltünk, futkároztunk, éltem a kisbárányok mindennapos életét. Valamilyen furcsa dolog eredményeképpen, nem született velem együtt másik kisbárány, akkor, azon a januári havas napon, amikor világra jöttem, csak én egyedül lettem anyukám kedves báránykája. Igaz, ez volt lelkem egyik vágya, mielőtt leszülettem…

Nagyfi Krisztina: Szerelem vagy halál!

Ábrándos Ármin a park egy árnyékos padján üldögélt. Gondtalanul figyelte a kacsákat, ahogy lubickolnak a hűvös habokban, néha bukfencet vetve egy-egy víz alatti finom falatért. A kezében egy félig elrágott perecet tartott, amiből néha letört egy kisebb darabot a hápogóknak, majd az idővel köré gyűlt verébseregeknek is.

Caelan Rhys: Világok harca

– Nem jössz enni? – kérdezte Volli, miközben kinyújtott lábbal nagyot nyújtózott. – Én kezdek borzasztóan éhes lenni. – Nnnem – dünnyögte vissza Welter. – Na! Gyere már! – nógatta Volli. – Ne csináld ezt velem! A fiúk biztosan megterítettek odalent.

Ládi Zsuzsa: Többet ér

A fiatal festő dühösen lecsapta a telefont, és elkeseredetten a vörös hajú nő portréja felé fordult. Lassan közelebb lépett hozzá, megsimította fényes fakeretét, majd ujjai a finoman felvitt festékrétegekre tévedtek, miközben a jövőn töprengett. A galéria hívása hidegzuhanyként érte. A képeit mégsem fogják kiállítani, így egy fillért sem fog kapni a megnyitó után.

Agota Sandorfy: Zöldszemű szörny

Janis lebukott a pad mögé, onnan nevetett feléje. Olyan csupavidám fiú volt. A tanárnő többször is fegyelmezte, de hiába, akkor is csak nevetett. Észrevette, hogy vele szállt le a buszról, pedig nem arra lakik. Lassan, akadozva beszélgetni kezdtek. Büszke lehet rájuk a tanárnő, mert csak angolul próbálkoznak… Addig-addig sétálgattak, beszélgettek esténként, míg nagy vonalakban megismerték…

Rónai Katalin: Dominó effektus

1. Nő   Pont egy éve jártunk már, amikor a megbeszélt időben nem érkezett meg a randira. A Deák téren vártam, színházjegyünk volt, és már nem láttam az idegtől. Azt hittem, baleset érte, de az megnyugtató volt, hogy nem hívott senki, hiszen, ha a telefonjába beletekintenek, akkor látják, hogy a legtöbb hívás felém indult, vagy…

Gacov Katalin: Utazás

– A francba! Tudtam, hogy átver! – csapta oda az asztalhoz Judit az egeret, úgy hogy a vele szemben ülő kolléganője felkapta a fejét. – Mi történt? Nem kaptad meg a prémiumodat? – Magdi el sem tudta képzelni, mi más boríthatta ki ennyire Juditot a legnagyobb hajtás közepette. Nem tudta, hogy miközben a kolléganője villámgyorsan…

Caelan Rhys: A vörös ruhás nő

Még soha nem érezte magát olyan magányosnak, mint akkor. Hiába volt egy zsúfoltan lakott város kellős közepén, ő volt az, akit senki sem látott, akit senki sem hallott. Csak állt némán, mozdulatlanul a tél okozta korai sötétségben vörös ballonkabátjában és hozzá illő esernyőjével a kezében, és várt. Az egyetlen örömteli dolog az volt, hogy az…

Zsubrits Zsolt: Szavak helyett

Hanna férje három napos, fárasztó üzleti útjáról indult hazafelé kora reggel. Szállásáról kijelentkezett.  Az utazó táskája megadóan pihent a kocsi csomagtartójában. Már éppen be akarta dobni fáradt testét a táskája után, hogy nagy gázt adva robogjon vissza, amikor hirtelen a félhomály kora tavasziasnak tűnő hűvösében leblokkolt.

Zsubrits Zsolt: Csalódás

Az asszony vallásos volt. Aki találkozott vele, hamar megérezte rajta, hogy valami földöntúliba kapaszkodik. Minden lélegzetvétele erről tanúskodott. Amikor valami váratlan, sőt fájdalmas esemény történt az életében, akkor görcsössé vált, és még szigorúbb lett önmagához, meg a környezetében felbukkanó emberek iránt. Merevsége óvatosságra intette a párját, a munkatársait. Jobb lesz vele vigyázni! – gondolták többen…

Menyhártné Zana Éva: A zokogó béka

Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.

Ládi Zsuzsa: Az a szép zöld gyep

Gyula, elégedetten nézett ki a gyönyörű zöld gyepre a háza előtt, és sóhajtva gondolt arra, hogy mennyire megérte minden hajnalban felkelni és meglocsolni azt – mit sem törődve a hosszú ideje fennálló locsolási tilalommal. Míg az egész szomszédságban sárgára égett a fű a több hete tartó tikkasztó melegben, nála még mindig olyan csodaszép maradt, mint…

Agota Sandorfy: Éltetőnk

Olykor bevillant a “deja vu” érzés, hogy valamikor a kezdetek kezdetén egy kellemesen ringatózó, langyos vízzel telt burokban növekedett. Mint minden burok, ez is megrepedt idővel és ő egy erős kézben visítva tiltakozott az első fürdetés ellen.

Caelan Rhys: Sulh valósága

– Úgysem fogja megérteni! – mormolta alig érthetően maga elé Sulh az ablaknál állva. Tekintete üresen függött az óceán egy távoli, sötét pontján, mit sem törődve az ablakhoz közeli, élettől nyüzsgő sziklákkal.

Rónai Katalin: Macskamonológ

„Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!” Ülök az ablakpárkányon, fenséges pózban, ahogy mindig és nézem a kertben előttem ugráló két kislányt. Valami fehér nyúlós bigyó van a lábukra tekerve, azon át ugrálnak keresztben, és hosszában, miközben ezt az idióta mondókát kántálják.

Caelan Rhys: Vörös rózsa

– Ugye mesélnél nekem, ha tudnál írni? – simította végig Alida az ujjaival az ütött-kopott írógép billentyűit. – És te, sokat látott szemüveg, ugye megmutatnád nekem mindazt, ami ihlettel töltötte meg az elméjét? – vándorolt a keze tovább az asztalon. – Ugye te is mutatnál nekem csodás, lelket érintő szavakat, ha tudnál? – ért véget…

Eve Cheerful: Gyufa, a király

Gyufa, alias Bagyura Gyula illemtudó, segítőkész, de egy minden lében kanál ötödik gyermeke volt éltes korú szüleinek. Főleg édesanyja Rozika körül sertepertélt, ha csak tehette. Követte és utánozta, amiben csak tudta. Rozika mindig korán kelt, ahogy az anyák általában. Miután kimosta szemeiből a zavaros álmok mély homályát, kiment a konyhába és ahogy szokott begyújtott, hogy…

Agota Sandorfy: Leépülés

Janka abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már a munkából is egyenesen hozzá rohant. Elé kellett tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni. Ez a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult, mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig.

Szabó Ágnes: Mindent a maga idejében…

– Most komolyan? Most tényleg megint ebben a helyzetben vagyok? – tette fel a kérdést a tükörrel szemben ülve. – Hát, anya megmondta előre – törölt egy durvát a szemén. – Miért látja mindig előre, és miért nem hiszek neki soha? – dőlt neki mind a két kezével a tükörképének, mintha ez a test a…

Köbli Szilvia: Hideg zuhany

Renáta nem tudott megszólalni. Döbbenten nézte Zsoltot. Várta, hogy a férfi reagál a hallottakra, de őt legalább annyira sokkolta a dolog, mint a feleségét. Érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik és legszívesebben üvöltött volna a tehetetlenségtől.

Kiss Zita: Lehull a lepel egy titokról

A hajából fűszálak lógtak ki és éppen a nadrágjára tapadt maradék földet igyekezett lesöpörni a kezével. Sietett, nehogy észre vegyék. De elkésett. – Mit csináltál már megint? – kérdezte anyja halk hangon. – Semmit. Tényleg semmit – válaszolta Robi lesütött szemmel.

P. Sulyok Júlia: Kisbojtár, gyerekcseléd, gyermekélet, felnőtt világ

Egy rendezvény kapcsán a pásztorcsaládokban élő gyerekek életét igyekeztünk felderíteni, összegyűjteni róla minél több mesét, történetet, fotót, tárgyi emléket. Idős emberekkel beszélgettünk arról, hogy mi is volt a dolga a gyereknek ezekben a családokban, abban a világban, sok évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az, amiket hallottunk sokféle szempontból.

Dobos Márta: Mint a madár

– Aztán vigyázz ám nagyon ott abban a nagyvárosban, fiam! – az apja szeme sarkában gyanúsan csillogott valami, amit biztosan letagadott volna, ha rákérdez. – Rendben, büszke leszel még rám egyszer, Apa! – húzta ki magát és megigazította a vállán a nehéz táska szíját.

Wekker Anita: Csak engedd el…

Amikor kinyitotta az ajtót, a nyári hőség kíméletlenül csapott az arcába. A forróság már három napja tombolt, ennek ellenére rutinos mozdulatokkal kapta magára a horgolt mellényt a reggeli öltözködés során. Belelépett a zárt, kissé megkopott műbőr cipőbe, melyet áprilistól októberig kitartóan és rendíthetetlenül hordott. Bár tudta, hogy a mai szintén meleg napnak ígérkezik, szentül hitte,…

Zsubrits Zsolt: Lidl Love

Ismerkedni bárhol lehet. Egy orvosi rendelő ugyanúgy kiváló alkalom a párkereséshez, mint mondjuk a környék valamelyik népszerű konditerme, vagy akármelyik, direkt e nemes célt szolgáló esemény és helyszín, például disco, esetleg retro-party, netán rapidrandi. A lényeg, hogy mindig legyen elég hurrá optimizmus.

Eve Cheerful: Vándorút

Meghaltam. Azzal erősítettem elhatározásomat, hogy ha már a születésembe ne szólhattam bele, legalább az életből való kivonulásomat magam készíthessem elő. Pontosan akkor és úgy, ahogy és amikorra elterveztem.

Kiss Zita: Szülői büszkeség

Alig mert hinni a szerencséjének, amikor pirkadatkor végre rátalált. Örömében vad indiántáncba kezdett, majd hirtelen abbahagyta és lopva körbe lesett. Csendes volt minden. Nem csoda, hiszen a turisták még javában aludtak a faházakban.

Rónai Katalin: Janó a városba megy

Anyám leporolta a zakóm hátsó részét, maga felé fordított, megigazította életem első nyakkendőjét, meghúzogatta zakóm alját, hogy egy vonalban legyen, azt gondolom, vagy zavarában, vagy azért, ahogy mondani szokta, „fess” legyek benne, és mélyen a szemembe nézett.

Zsubrits Zsolt: Nagyurak

Tomi rendszeresen összejárt a közeli kiskocsmába barátaival. Volt, aki a munkahelyéről csatlakozott hozzá. Akadt, akit még a kiállításokról ismert. Valahogy életének fontos részévé váltak ezek az alkalmak. Újból szabad, gondtalan fiatalnak érezhette magát.

Pekkel Edina: Se ide, se oda

Az a legrosszabb, amikor az ember lánya – meg fia – se ide, se oda nem tartozik. Na nem azért, mintha bárhonnan kirekesztették volna, csak azon egyszerű okból, hogy tizenhat évesen nem érzi már magát gyereknek, de azt is tudja, hogy a felnőttek világa sem igazán az övé. Egy olyan világban kell lavíroznia, ami pont…

Menyhártné Zana Éva: A piros körömcipő

Az a piros körömcipő a kirakatban hetek óta megállásra kényszerítette. Orrát az kirakatüveghez nyomva, nagyokat sóhajtva vágyta a fényes, kecses tűsarkú csodát. Ezerszer elképzelte magát, ahogy haját egy kecses mozdulattal hátraveti, kacéran megrázza, majd ringó csípővel, felemelt fejjel elvonul az utána füttyögő férfiak vágyakozó tekintetében fürödve.

Dobos Márta: Kiérdemelt bizalom

Egész testében remegett, ahogy bevágta maga mögött az ajtót. Nem türtőztette tovább magát, csak úgy ömlött a könny a szeméből. Oda se nézett, ahogy kihalászta a kabátzsebéből a zsebkendőjét, próbálta letörölni a könnyeit. Közben nagy csörgéssel hullott a földre a kulcsa. Az az átkozott lakáskulcs! – gondolta dühvel. Felkapta, és odavágta a komódra, csak úgy…

Eve Cheerful: Levél barátnőmnek

Drága Annám! /Levél barátnőmnek/ Nagy mázlim volt mielőtt a posta egyre titokzatosabb és rejtélyesebb szárnyalásaira bíztam volna a Neked szánt levelet, mert az utolsó pillanatban alig hallható cicergéssel megszólalt a telefon. Nővéred, Ernesztin tudatta velem, hogy megváltoztattad a családi nevedet. Ha nem ismernélek oly régen és alaposan, most értetlenkednék és megkérdezném: ugyan mi vitt rá,…

Zsubrits Zsolt: Döntés

Lili szorosan markolta anyukája kezét. A félelemtől először meg sem hallotta, amit többször ismételve mondott neki: -Nem fog bántani! Ne légy gyáva! Na, menjél már közelebb hozzá! Simogasd csak meg!

Rónai Katalin: Játék, álom, ébredés

Mostanában találta ki az új játékot. Akkor játssza, amikor a metrót várja. Nézegeti a plakátokat, a hosszabb szavakat, és minél több önálló értelmes szót próbál találni bennük. Legutóbb a percekig való várakozás ideje alatt a vasútállomás szót szedte darabokra. Huncut örömmel tapasztalta, hogy ebben a szóban megtalálta a vas, a sut, az út, az utál,…

Léner M. Szilvia: És akkor megdobban a szív…

(Igaz történet alapján) A sötét gondolatok már egy ideje megtöltötték elmémet és nem hagytak nyugodni. Az elhatározás már végleges, és tudtam, ha ezt a lépést most nem teszem meg, sosem lesz elég bátorságom újra. A Duna vize jéghideg volt, és így egyre közelebb kerülve hozzá, félelmetesnek is tűnt, lassú áramlását a szél ereje sem tudta…

Tóthné Erdei Gyöngyi: Anyai örömök

A kezébe vette a csecsemőt és földöntúli boldogság járta át a szívét. Nem hitte el, hogy ez lehetséges! A lehetetlen mégis lehetséges! Anya lett! Ez a csöppség itt a kezében az ő pici fia. Hány évig reménykedtek, hogy majd csak összejön a baba, de nem sikerült. Mindent kipróbáltak, minden tanácsot megfogadtak, lombikprogramon is voltak többször…

Gürtler Szilvia: Életünk percei mozaikokban

Hallom, ahogy sírsz a szobádban. Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, vajon felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Az egyik nézet szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. A másik nézet azt hirdeti, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel…

Agota Sandorfy: Megérte?

Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy hármat szült. Alig húszévesen, ijedt örömmel észlelete, hogy anya lesz. Párjával, mint két elárvult kamasz, együtt figyelgették a testében növekvő életet. Tudták, hogy itt, idegenben csak egymásra számíthatnak. Senki más nincs a nagyvilágban, aki segítő kezet nyújtana.

Engi Zsuzsanna: Nők a múltból

  Az előszobám falán egy réges-régi falióra függ. Most kicsit poros a teteje, mert létra kell a megtisztításához, de egyébként működőképes, csodálatos, szúrágta, igazi öreg falióra. A nagymamám konyhájában volt régen a helye, egy igazi falusi konyhában, ahová a gangról léptünk be és onnan mentünk tovább a tisztaszobába. Emlékszem a hangjára, ahogy egyet ütött a…

Pekkel Edina: Anyának lenni

  Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk, a kimerültségtől, a tehetetlen dühtől, a bizonytalanságtól… a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól,…

Keresztény Ágnes: Változás

  Nézem az égboltot, kékje betölt mindent. Egy – két kósza bárányfelhő lassan átúszik az égen. Csendesen szemlélem. Néhány sirály vijjogva elvitorlázik szélen. Békés derű honol a tájon, lábaimat a sziklaszirten ülve a mélység felett gondtalanul lóbálom. Mint egy különösen jó álom.   A napsütéstől langyos fény végigsuhan bőrömön és felmelegít. Arcom kipirul és számszélén…

Dobos Márta: A jó ember

– Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? – itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet!  – vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok.

Kiss Zita: Egy kötött sál sorsfordító ereje

Szofi dideregve kapta magára a pamutköntösét, mert megint elromlott a fűtés a lakásában. A hangulatát az is tovább rontotta, hogy ez az incidens egy hétfői napra esett. Ezt a napot ki nem állhatta. Ha rajta múlt volna biztosan törölteti a naptárból. Bekapcsolta a hősugárzót, hogy picit átmelegedjen az egyszobás lakása.

Eve Cheerful: A családban marad

A még meg sem született ifjabb Selymes Pistát az öreg, jóravaló Selymes Pista bácsi fiát sűrű pusmogás, elfojtott fecsegés egy szóval olthatatlan kíváncsiság övezte. Az emberek a jól értesültek izgalmával várták a fejleményeket. Tényleg lesz-e gyereke az öreg Selymesnek, vagy csak vaklárma az egész.

Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön

Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia szőttese, nézi a tükörben visszaverődő délutáni napsütésben saját magát, a fény egyik szeretett gyermekét, látja magát tetőtől talpig. Nos, ő egy nő, a teremtés egy csodája.

Gürtler Szilvia: Szenvedély

Állt a tenger partján. Haját tépte a szél, ahogy az 5-6 méter magasra is felcsapó tajtékzó hullámokat nézte. Élvezte a zabolátlan víz látványát, és azt, ahogyan ettől csitulni kezdtek a benne háborgó érzelmek. A napok óta őt uraló mérhetetlen düh, amely szanaszét tépte nyugalmát, lelke békéjét. Honnan, s mitől ez a tombolás benne?

Kiss Zita: Egy fiú El Camino útja

Simon alig várta, hogy elcsendesedjen a ház és végre kiosonhasson. Már nagy rutinja volt őrei kicselezésében, pedig csak 12 éves volt. Magas, csontos testalkatával, göndör fekete hajával és mélyenülő zöld szemeivel kitűnt az osztálytársai, lakótársai közül. Pizsamája fölött fekete pulóvert, sötétkék, kopott denim farmernadrágot, a lábán pedig a születésnapjára kapott barna bakancsot viselte.

Pekkel Edina: Visszatérés

Őszi szél borzolta a fák maradék lombáját. Néhány falevél táncra perdült a sírok között, majd hirtelen, szégyenkezve meglapult a halmok lábánál. Juli magányosan álldogált a szitáló esőben. Kicsit összébb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és egy ázott tincset kisimított a szeméből. Hagyta, hogy a könnyei az esővel keveredve folyjanak végig az arcán. Nem viselt…

Szabó Ágnes: Angyali szenvedély

Ült a felhő szélén. Lábát únottan lógatta. Páztázta a Földet. Nem értette, hogy miért kell megint segítenie valakinek. Az emberek unalmasak. Újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Úgy tűnik, megértették az angyali segítséget, aztán mégis sírás és önmarcangolás lesz a vége… Nem volt kedve ehhez. Alig volt szabadságon, s most megint feladattal bízták…

Agota Sandorfy: Szenvedélyeim

Ahány ember, annyiféle szenvedély! Akinek nincs szenvedélye, nem is igazán él, csak ellavíroz a magára szabott, aranyozott korlátok között… Mi értelme kiméricskélve adagolni az érzelmeket; vigyázva, nehogy áthágjuk a józan ész szabályait, nehogy elragadjon a hév! Élni tudni kell: önfeledten, őszintén, ellazulva… átadni lényünket az érzésnek, eseménynek, alkotásnak. Flow. Gyerekkorból magunkkal hozva végig kísérheti és…

Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.

  Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait….

Eve Cheerful: Lehullott szirmok

Október vége felé járt az idő. A reggeli párás, vérszegény, alig észlelhető napsütés sejtetni engedte, hogy valamelyest felmelegszik majd napközben. Ilyenkor szép őszi napra van kilátás. A napot még összefüggő opálos szürke felhők takarták mintegy védőpajzsként elválasztva az eget a földtől, hogy aztán egy idő után észrevétlenül semmivé váljanak.

Ládi Zsuzsa: Tündérek

Olyanok voltak, mint a mesebeli tündérek. Gyönyörűek, bájosak, játékosak… és az ő számára teljesen elérhetetlenek. Ó, nem azért voltak elérhetetlenek, mert ő kevesebbet ért volna, mint bármelyik másik férfi, vagy mert ne lett volna elég magabiztos, hogy odamenjen egyhez, egyszerűen csak tündér személyiségük volt. Hajtotta őket a szenvedély, a vágy és a varázs, de nem…

Palotai H. Zsófia: Mondd, hol az utam

  Tavaly a sulinapon azt hittem, nincs annál ijesztőbb, mint olyanok előtt énekelni, akikkel mindennap találkozom, és utána még évekig dörgölhetik az orrom alá, ha azon az egy balszerencsés napon nem sikerül valami. Én magam is meglepődtem, mekkora sikert arattam: még a flegma menő csávók, sőt, a tanárok is odajöttek gratulálni. Idén év elején meg,…