A cikkeket író szerkesztőtársaimnak is elküldtem a Minerva Capitoliumának legelső példányát véleményezésre. Mivel nálunk nincsenek klasszikus szerkesztőségi megbeszélések, nem meetingelünk feleslegesen, és mindent, amit lehet, online szervezünk meg, az a helyzet, hogy a szerkesztők nem tudják, min dolgozik a kollégájuk, hogyan halad, mikor lesz készen, és ami a lényeg, mit ír és hogyan!
Mindenki aki tevékenyen részt vesz a tartalom előállításában, csak a legvégén látja teljes egészében a képet.
Dusik Andrea, vezető pénzügyi tanácsadó, a Minerva Capitoliuma pénzügyi témáinak háziasszonya ezt írta ma reggel, miután elolvasta a Minerva első számát:
Most sikerült elolvasnom.
Isteni, mert pergő, és mindennek van vége!
Micsoda inspiráció így korán reggel!!!!
Köszönöm! Micsoda gondolatok, micsoda élet van benne!Mert a legtöbb magazinban csak fölvetnek témákat, történeteket, és a végén nem tudod, miért akarja az író, hogy Te tudj erről, nincs tanulság.
Itt pedig minden írásnak van eleje (ez máshol is megvan), minden történet gyönyörűen kibontakozik (ez már általában hiányos), és van vége, amikor katarzist érzel (nem pedig ürességet, azzal az érzéssel, hogy „na ezt is elolvastam”)
Hát, ezt csinálja a Minerva 🙂 Feldob mindenkit. Azt is aki olvassa, de azt is, aki írja :))
Sziasztok!
Nagyon várom már a szeptembert, hogy én is a kezembe vegyem és elolvashassam! Ugyanis én is előfizető vagyok!
Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, bár tudom, hogy nem fogok csalódni.
A mai visszaigazoló levélben ezt olvastam: „Az egész szerkesztői csapat nevében kijelenthetem, hogy rá fogunk szolgálni a bizalmadra!”
Tudom. Várom!
🙂
Judit
Judit, köszi szépen, ilyen olvasókért öröm írni!