A Minerva Capitoliumában nagyon komoly témákat boncolgatunk, nagyon komoly, olykor tudományos megközelítésben. De természetesen nem vagyunk ennyire komolyak. Mutatok néhány képet Minerváról, hogyan kell elképzelni a hétköznapokban 😉
De míg el nem felejtem: a hétfő estig tartó, kérésetekre indított akciónkat ki ne hagyd! Ketyeg az óra!>>(új ablakban nyílik)
- Minerva odafigyel az egészségére, és sok gyümölcsöt eszik
Minerva várja, hogy az olvasója legyél – most akciósan, akár csak egy számot megvásárolva, amolyan próbaképp>>
Elhiszem, hogy ennyi mindent csinál a Minerva, klassz ötlet, tetszenek a fotók, csak én azt gondolom, hogy túl drága. Érdekelne, meg is venném, de havonta 2500 Ft, azért szerintem túl sok. Nem azért, mert nem engedhetném meg magamnak, csak ennyi pénzt már meggondolok kiadni bármire is. Sajnálom, mert érdekelne, ötödennyi áron. Azért sok sikert kívánok nektek!
Tímea, nem leszek népszerű azzal, amit most mondok, de akik ismernek, tudják, hogy az őszinteség az egyik védjegyem.
Megnéztem az oldaladat, gratulálok hozzá, fantasztikusan néz ki.
Megnéztem az előrendelési lehetőséget is, biztosan megnézte már más is, és felteszem a kérdésedet fordítva: ha már ennyire olcsó a könyved, akkor miért nem adod oda akár ingyen?
Ugyanaz drága dologról kinyilvánítani, hogy: „nekem ötöd áron éri csak meg”, mint egy olcsóról kinyilvánítani, hogy: „bocs, de add már oda ingyen, nagyon tetszik…”
A gondolat hasonló. Nem bántani akartalak vele, csak rámutatni, így is lehet…
Nincs az az ár, aminél ne kérné valaki, hogy legyen már még olcsóbb!
Most fogunk neki az első szám csomagolásának, egész nap ezzel fogunk dolgozni, hárman. Közben már nem tudom számontartani, hányan megrendelték az akció keretében! Jövő hónapban lehet, hogy két napig csomagolunk majd.
Érdemes elgondolkodni azon: vajon miért van az, hogy hétköznapi nők azonnal megrendelik és azonnal kifizetik, míg nyilvánvalóan sikeres nők az árral kerülnek konfliktusba. Csakis gondolkodásmódbeli különbségek lehetnek, és a Minerva pontosan azoknak szól, akik megveszik. Ezért kerül ennyibe.
Egy javaslat mindenkinek, akinek gondot okoz az ár: érdemes megnézni, mennyit költötök évente MÁS, úgymond szórakoztató magazinokra. Nem azt mondom, hogy HELYETTÜK meg kell venni a Minervát, csak épp amikor 10 ismerősömmel kiszámoltattam, akkor volt sírás, hogy évente 35-40ezer forint megy el a szines-bulvár-női magazinokra apránként.
Nem véletlenül szenteljük minden számban a pénzügyi rovatot, szakértőnk, Dusik Andrea kincset érő tanácsaival a pénzügyi kultúra fejlesztésére!
Szóval, mehetek alkudni a könyvedre? 🙂
Gondoltam megreklamálom, ha mozogni nem akar Minerva, de aztán megláttam a szobabiciklit 🙂
Tímea, megnéztem én is a honlapot, nekem is tetszett. Meg is rendeltem a könyvet.
Rita, a hozzászólásod egyáltalán nem késztetett mosolygásra, vagyis nagyon nem volt vicces, inkább elszomorított. Nem költök ezreket még éves viszonylatban sem az említett bulvárlapokra (sajnálom, hogy azokkal hasonlítod össze az újságodat), mégis kíváncsi lennék a Minervára, de ennyit nem ér meg szerintem.
Biztos sokan megveszik majd, és köszönöm, hogy csak azokra gondolsz, akiknek ez nem jelent tételt a kiadásaikban. Örültem volna más lehetőségnek, pl. PDF formátumban, online olvasásra, vagy hasonló elérhetőségnek, ahol nincs nyomda- és postaköltség, többórás csomagolás, valószínűleg jóval olcsóbban. Elgondolkoztam, nem vagyok hétköznapi nő, köszönöm, hogy felvilágosítottál.
Vevőink között vannak munkanélküliek, gyes-en lévő kismamák, rokkantnyugdíjasok, kezdő vállalkozók is – akiket éppen nem vet fel a pénz.
Valaminek a birtokosává válni nem pénzkérdés, hanem szándék kérdése. Aki ezt felismeri, minden lehetőség ott áll előtte, csak a karját kell kinyújtania értük.
Aki nem ismeri fel, az nem lát az orránál tovább.
A mostani akciónk is kérésre született.
Mi, akik készítjük, tisztában vagyunk a Minerva értékével. Akik számára postán holnap küldjük, azok még csak sejtik – megelőlegezték a bizalmat – de napokon belül meg fognak arról bizonyosodni, hogy az érték, amit kommunikáltunk a Minerváról, az valódi.
Soha, se soha nem lesz a Minerva letölthető! Ezt szerintem szögezzük le most.
Van egy csomó olcsó női magazin, meg letölthető dolgok, a Minerva pont ezeknél több… HozzáD adott értékben.
Részemről ez az utolsó árkérdés kinyilatkoztatás, a továbbiakban csak ezt a hosszászólást fogom belinkelni minden hasonló felvetésre.
Köszönöm a megértést.
Pont az a kisnyugdíjas vagyok, akit Rita említett – 8 éve leszázalékolva – és egy napot gondolkodtam azon, hogy most vegyem-e meg a Minerva Magazint, vagy jövő hónapban.
Úgy döntöttem azonnal megveszem, pedig az unokáim beiskolásázában is segítettem már a gyerekeimnek. Szerintem amit akarunk, azt elérjük. Én akartam a Minervácskát :).
Nagyon várom, hogy megérkezzen!
szeretettel,
Iza nagyi
Iza nagyi 🙂 Már be van csomagolva a Minervácskád! 🙂
Leszögezhetjük: az online olvasás nem letöltést jelent, de ezt hagyjuk is…:)
Nem is kell árkérdésben nyilatkozni, gondolom tolonganak a munkanélküliek, nyugdíjasok, kismamák, akik kinyújtják a karjukat és továbblátva az orruknál mellényzsebből kiperkálják a huszonezret egy magazinért. Mert ez az akció egy (csak a szeptemberi) példányról szól, ha jól emlékszem. Egyébként több ezret kifizettem néhány dologért, amit képviselsz, nem véletlenül keveredtem ide, de ez az „arrogáns erőszakos marketing” kiverte nálam a biztosítékot.
„Soha ne mondd, hogy soha…” 😀
Kétségtelen, hogy ez egy drága női magazin.
Szép vasárnap délutánt!
Anyámtól tanultam még – aki végigélte és rettegte a második világháborút – azt a mondást, hogy nincs az a kevés pénz, amiből ne lehene kijönni, és nincs az a sok pénz, amit ne lehetne elkölteni. Ezt mindig szem előtt tartottam, és gyerekeimnek, unokáimnak is ezt tanítom – tanítom… Nem kell tanítani, csak jó sokszor elmondani 🙂 Most a családban mindenkinek megvan mindene, és senkinek nincs hitele! Köszönhető ez ennek a hozzáállásnak. Szerintem ez a mondás is a tudatosság egyik formája.
Én még egy napot sem gondolkodtam, hogy megvegyem-e a magazint, mert azonnal rendeltem, és Ritácska tudja, azonnal fizettem is. Sosem voltam gazdag, soha nem is leszek, de vagyok annyira tudatos, hogy 22000 forint ne jelentsen gondot.
Ha kiszámoljátok, egy évre levetítve, ez naponta 60 forint! Mi ez? Ennyit szétszórunk aprópénzben, és már le sem hajolunk érte!
maroonhoz lenne egy kis mondanivalóm!
Arroganciáért és erőszakosságért neked sem kell a szomszédba menni. Kedvesen cinikus megjegyzésed a kismamákról, nyugdíjasokról csak így álnév mögé bújva megy igaz? Rita oldalain nem szoktuk meg az efféle hozzászólói hangnemet, tisztelettel kérem, hogy ne sértegesd azokat, akik igenis alig várták, hogy megjelenjen a magazin!
(Ritától elnézést kérek, de ezt már nem bírtam nézni!)
Üdv mindenkinek,
Kati
Kati, köszi szépen, ezt a napi 60 forintot nem is számoltam még ki!
Mamám is mindig ezt mondta: nincs az a kevés pénz, ami ne lenne elég. Ezt megtapasztaltam akkor, amikor egyedül éltem a lányommal, és bizony nagyon kevés pénzből éltünk, néha már-már csak tengődtünk. Annak idején is megvettem mindent, amit akartam. Mindig volt arra, amire kellett. Amire meg nem volt – mert mondjuk gyűjteni kellett rá, vagy átcsoportosítani – olyankor mindig az hajtott előre, hogy azon dolgoztam, hogy meglegyen, hogy elérjem! Túlórát, éjszakai műszakot vállaltam, és visszafogtam a fogyasztást (akkoriban még dohányoztam is). Csak kávéra ezreket dobáltam be az automatába havonta. Az biztos, hogy sosem álltam oda reklamálni sehova, hogy „drága”, és nem kiáltottam ki semmit bűnösnek azért, mert drága volt a pénztárcámhoz mérten.
Elnézést, nem láttam sehol, hogy ellenvélemény, negatív kritika kizárva.
Azt hittem, ez egy olyan hely és kezdeményezés, ahol észérvekkel meggyőznek, de csak vagdalkoztok.
Mesélhetnék milyen két gyerekkel egyedül, évek óta két munkahelyen, vagy beiskolázni két középiskolást, csak értelmetlen és nem is tartozik ide. Én valóban SOHA nem hivatkoztam erre, még ha nem is tudnék most hirtelen előkapni huszonezret egy magazinra. Már tudom, hogy nem is kell erőlködnöm, meggyőztetek semmi szükségem rá.
Javasolnám elolvasni (szövegértelmezni) az előzményeket, mielőtt bárkit kritizálnátok.
No és az ismeretek bővítése is megelőzhetné a véleménynyilvánítást.
Lesüllyedtem, legyőztetek…
Ha ki lenne zárva a szabad véleménynyilvánítás, akkor nem is lehetne hozzászólni egyáltalán.
Próbáljuk megbeszélni értelmes emberekként, elvégre azok vagyunk.
Voltam én is kilátástalan, nehéz helyzetben, ráadásul még krónikus betegen is. Sőt, a kutyámat is el kellett altatnom – nekem, méreggel, mert az orvos nem merte leoltani. Soroljam még, honnan jöttem?
És sorolják mások is? Mindenkinek vannak gondjai, sötét foltjai a múltjában, vagy éppen a jelenében.
Megértem, sőt átérzem, amit érzel.
De ha jól megnézed, a reakciódat a disszonáns érzéseid szülték: nem tudsz valamit megvenni, pedig igazából szeretnéd, ezért azt a valamit hibáztatod, amit nem tudsz megvenni, meg azt, aki pont azt értékesíti (engem, minket), és persze a marketinget, ami erőszakos és taszító. Meg ugye mindent, ami vele kapcsolatos. Teljesen emberi, hétköznapi érzés és reakció. Csak éppen nem visz sehova.
Most vonatkoztassunk el pont a magazintól, lehetne ez akár egy darab csoki is. Sírtam én anno egy kiló banán fölött, hogy azt vegyem, vagy kenyeret, és elkapcsoltam a tévében leadott összes Barbie-reklámot, nehogy a lányom meglássa.
Ha dacos viszonyban vagyunk a világgal, akkor ezerszer meg kell gondolni, mit teszünk bele a körforgásba. Mert visszaér hozzánk sajnos, ezt magamon is tapasztaltam, és látom azokon is, akik még mindig ott vannak, ahol én voltam. A harag, a düh, a negatív érzések nem vezetnek sehova, csak még jobban felőrölnek. Tudom, könnyen beszélek, de egy szót se szólnék, ha nem éltem volna már át.
Azt kívánom, hogy rövid idő múlva csak nevess ezen a helyzeten, és mielőbb kiutat találj belőle. Nemcsak te vagy nehéz helyzetben ma, Magyarországon, nem vagy egyedül, de a kiutat csak te találhatod meg a magad számára. Kívánom, hogy megtaláld, minél előbb.
Mindezeket természetesen nem ellened írtam, hanem érted. De rajtad múlik, hogyan reagálod le.
Esetleg, ha megteheted, valamelyik vállalkozónői találkozónkon szivesen látunk – teljesen ingyenes – és szivesen elbeszélgetek veled, vagy bárkivel, akinek hasonló gondjai vannak. Minden rosszból van kiút. Csak amikor a gödör alján ülünk, nem mindig látjuk meg a kiutat. Ilyenkor egy őszinte kívülálló segíthet.
Na, befejeztem, jó éjszakát mindenkinek!
Hölgyeim!!!
Hé!!!
Álljatok le és hallgassatok a belső hangotokra! Mindketten (az érintettek tudják, hogy róluk van szó) okos, értelmes és kiváló emberek vagytok, csak éppen két különböző oldalról közelítitiek meg a témát, ellentétes az érdeketek.
Rita eladni akar, Maroon és Tímea pedig venne, de elcsúszva érzi az ár és érték arányt – pláne a jelen gazdasági helyzetben. Én mindkét felet megértem.
Amúgy érdekes ez a piaci vitává terebélyesedett, személyeskedésbe átcsapott szócsata! Hogy őszinte legyek, az én nyugdíjas anyám is hamarabb meg tudná venni a lapot a havi bár szerény de biztos nyugdíjából, mint én, aki vállalkozóként akár jól is kereshetek, de bizonytalan, hogy mikor mennyit. Ráadásul valóban, az ő korosztálya még szigorú beosztásban élte életét, ellentétben a mi generációnk pazarló életmódjával.
Mindenkinek jogában áll eldöntenie, hogy mire költi el azt a havi 2,500 Ft-ot.
Rita! Kiváló írói vénádat felhasználva abban segítsd a nőket, hogy miként maradhatnak NŐK, ANYÁK a mai világban, főként, hogyha vállakozóként építik karrierjüket. Én az idő múlásával itt látom a saját múltbéli belső feszültségeim legfőbb forrását, hogy (ráadásul nőies, igényes, sokak által irigyelt nőként, mégis) nagyon nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a NŐségem és a karrier-építés között. Nem kemény, harcias hanem határozott, küzdő, de szelíd nőideált kellene teremteni.
Szívből kívánok sok sikert a laphoz!