Zsubrits Zsolt: Nagyurak

Tomi rendszeresen összejárt a közeli kiskocsmába barátaival. Volt, aki a munkahelyéről csatlakozott hozzá. Akadt, akit még a kiállításokról ismert. Valahogy életének fontos részévé váltak ezek az alkalmak. Újból szabad, gondtalan fiatalnak érezhette magát. Az italtanya törzshelyükké vált idővel. Csak a személyzet cserélődött, a piások ugyanazok maradtak éveken át. Opálos szemek, megoldatlan problémáktól ráncolt homlokok, és gyűrött arcok a pultnál. Többnyire erős szeszszag, kesernyés és csípős mellékillatok vegyültek az elhasznált levegőbe, mint egy jól bejáratott kézműves borospincében. Csak a hőmérséklet volt kicsit szívderítőbb. Az egyetlen teremből álló kocsma jobb oldalánál foglaltak helyet most is, egy körasztalnál. Összeütötték poharaikat a cimborák. Lázas igyekezett ült ki az arcukra. Leginkább rozéztak, de az egymásra hangolódáshoz lecsúszott egy-két feles is. Jó fajta, házi, és szilva. Megdolgoztatta az ízlelőket. Közben kapart, égetett, telített, és láncot szaggatott. Bár volt, akinek a csapolt cseh sör, a Prágából hozott aranysárga, hozta vissza az életkedvét. Ami, egyes károgó varjúk szerint, annyira lehetett prágai, mint amennyire a hekk balatoni. Összenéztek, ittak. Ittak lendületesen, akadt huzat bőven. Beindult a beszélgetés is. Élénk viták, heves tagadások, egyre szaporább nyerítések fokozták az oldottságot. Mindannyian elváltak már, hisz túl voltak a negyedik ikszen. Nagyjából rendelkezésre állt annyi tapasztalat a fejükben, amivel könnyedén elboldogultak a nőknél. Tudták mitől döglik a légy. Vagy legalábbis bíztak benne, hogy előbb – utóbb földobja a talpát az a pofátlan és zümmögő mini légivadászgép. Sejtettek valamit arról, ami a férfiban és nőben játszódhat le, ha összekerülnek. És megéreztek egy keveset abból, ami felkavarja az állóvizet bennük és köztük. Ugyanakkor, olyasféle felfoghatatlan valami indult meg bennük, ami örömben, csalódásban, más szívbe markoló érzésekben és félelmekben csúcsosodott ki bizonyos helyzetekben. Nos, ezekkel nem tudtak mit kezdeni. Azonban a vágyak és szenvedélyek szüntelen követelőzései nem engedték, hogy unalomba fulladjanak azok a fene lényeges légyottok. Ehhez a témához mindenki hozzá tudott, és akart szólni. Csakúgy, mint a foci, vagy a gyereknevelés, ez is olyan terület, ami indulatokat csalt elő belőlük. Közük volt hozzá. Miki kezdett bele:

– Tudjátok, nő nélkül nem élet az élet.

– De vele se, – mert ha a kecske tudna főzni, meg vasalni, akkor az is megtenné – röhögött fel kajánul Laca.

– Én messziről kiszúrom, hogy ki szexszel még és ki nem,- jött a túloldalról a nagyobb licit Tomitól. Ha a nő negyvenöt fölött nem fekszik le pasival, akkor férfigyűlölővé válik. Neki áll undorodni, iszonyodni a férfi férfiasságától, akárcsak a saját testétől.

– Persze – ragadta magához a képzeletbeli mikrofont Laca, – a mindig is meglévő önértékelési problémái felszínre törnek ekkora már a nőből. Nincs már kisgyerek, háziasszonyra sincs szükség annyira, a munka sem ad élményeket. A férj máshol lel örömet. Nyilvánvalóvá válik, ki bízik magában, és nőiességében, és ki nem.

– Azért vannak kivételek – csattant föl Miki. Nézzétek azt a cédát a pultnál! Őnála működne a kémia az biztos!

Laca ezt sem hagyta viszonzatlanul:

– Aki pénzért csinálja, az egy másik kategória. Az altáji viháncolás nem egyenlő a jól érzem magam vele élménnyel. Nem szeretek már kapkodni, inkább megadom a módját, és kivárok.

Újabb kört rendeltek. Maradtak az első választásuknál, mint ahogy az eredeti témánál.

– Nincs is rosszabb egy kielégítetlen, hisztis nőcinél.

– Hacsak nem egy tele tökű és üres hasú pacák – kaffantott nagyot Tomi. Többiek szintén felröhögtek. Olyan erőteljesre, alpárira sikerült, még a szomszéd asztalnál ülők is odafordultak enyhe lesajnáló megvetéssel. De amilyen sebesen jött a vadulás, ugyanolyan hirtelen el is csendesedett, akár egy nyári zivatar. És felfrissültek a haverok.

– Csak tudnám, miért válik el körülöttem mindenki? – jött a költői kérdés Petitől, aki eddig csöndbe burkolózott.

– Miért? Miért? Te is elváltál, nem? – emelte meg hangját a kiscsapat megmondó embere, Laca.

– Akart külön menni a hétördög – fakadt ki Peti.- Ebben az országban a nők döntenek, ahelyett, hogy állítanának-summázta bárgyú vigyorral Tomi. Kis szünet után folytatta:- Megmondom mi van. A szegény gazdagot akar, a gazdag meg unja magát, meg a párját.

– Így van – helyeselt Laca,- amióta a világ világ, a jómód a jómóddal házasodik. Igaz, a pénzes úgyis félre lép. A pénztelent meg elhagyják előbb-utóbb.

– Akkor kik maradnak együtt?- kérdezett újra Peti. Úgy tűnt, ő az ügyeletes kíváncsi, aki keveset szeretne magából mutatni, adni. Inkább kapni, mint nyújtani óhajtana. Bár ki tudja, hogy egy ilyen poharazós kavarodásban, ki mitől gazdagodik?

– A balfékek. A balfácánok, kedves Peti – válaszolt csípőből Laca,- akik rettegnek a változástól, tele vannak adóssággal, porontyokkal, vagy hirtelen megindulásból felvették a CSOK-ot. Az eladósodás nagyúr.

– Ugyan!- szólt közbe Miki – itt mindenki bármikor elválhat. A nőt nem érdeklik a következmények. Könnyen megsértődik, és legyen minden úgy, ahogy ő akarja. Borít, nem gondolja végig a következményeket. Ráadásul a jog megtámogatja, felbátorítja.

– Azért vannak kivételek – ellenkezett Peti.

– Mutass egyet, kedves Peti! – vágott vissza Laca.

– Ott a szomszédom. Kettő gyerek, csinos, bögyös-faros csajszi. Jól megvannak.

Laca egyre jobban belejött a kakaskodásba, lépett, és ismét szúrt:

– Ez csak a látszat, kedves Peti. Honnan tudod, mi van a színfalak mögött? Te is nagyon jól tudod, csak az a nő foglalt, akin éppen fekszik egy fickó. A négy torokból egyszerre tört elő a röhögés. Azonban az i-re Tomi tette fel az ékezetet:

– Ha pasi gyömöszöli egyáltalán, nem pedig valami kebel barátnőcske.

Megint feltört a heves vihogás:

– Hiába, a szex az nagyúr.

– Na, mikor iszunk már? – nyerített fel Tomi. Ott a pont, ott a pont. Bólogattak önelégülten a haverok. Az asztal leghiggadtabbja, a némalevente Peti dobta fel az újabb labdát, hogy tovább folytatódjon ez az izgalmasnak ígérkező eszmecsere:

– Azért van abban valami törvényszerű, hogy a nők is, férfiak is, egyre boldogtalanabbak lesznek a házasságban, és nagyon könnyen, lóhalálában ott hagyják a közös hálószobát. Laca természetesen, most is elsőnek kapta el a bogyót:

– Fiúk! Nem kell szépíteni. Bunkók vagyunk, és érzéketlenek. Nem értünk a nők nyelvén.

Tomi hirtelen kitátotta a száját, de meggondolta magát, inkább húzott egyet az előtte felkínálkozó pohárból. Miki szólalt meg.

– Persze, a romantikus lelkű és vastag bukszájú pasinak a legkönnyebb. Ritkán beszél. Nagyokat hallgat, és nem körülményeskedik, amikor fizetni kell. Olyan kedves. A nő ezt imádja a legjobban. Pofa be! Fizess! Érzékeli, hogy végre van valakije, akire lehet számítani, vagy akit az ujjai köré csavarhat. Sőt! Akár megehet reggelire!

– No, azért lassan az agarakkal!- állt beléje Laca. Most akkor apucira van szüksége, vagy egy megbízható, és határozott társra, aki tudja és ki is mutatja, hogy mit akar?

– Stabilitást akar, mert a nő nőből van, és ezért ingatag – vette fel a kesztyűt Miki. Majd ő is ivott a rozéjából.

– De mi van a boldogtalanságok mögött?- érkezett a friss költői kérdés Petitől?

Laca volt a leggyorsabb:

– Azért erre a korra már nem árt megelégedni mindazzal, amit kapott a nő és a férfi az élettől. Ha elfogadja a körülményeit, elért eredményeit, akkor többnyire kellemes elégedettség szállja meg a párokat, a sok gond, küzdés és kudarc ellenére. Pontosan úgy, mint minket ivászatkor. Hacsak nem történtek különösebb defektek a gyerekkorban.

– Hogyan?

– Hát, nézd! Ha valakit sokat bántottak, és nem érezte magát jól, ott, ahol gyerek volt. Ha az anyja, az apja nem annyira a gondoskodásról és a szeretésről voltak híresek. Ha homokba dugja ezektől a rossz érzéseket keltő emlékezések, kibeszélések elől a buksiját…

– Hagyjuk a gyerekkort! Ne akarjon senki se a múltjával takarózni. Régen is volt szegénység, háború, mégis tisztességesen felnőtt, házasodott mindenki. Jól néznénk ki, ha az összes megkötött házasság felbomlana! Bár ebbe az irányba haladunk.

– Na szépen vagyunk. Egyébként a férfiak egy része haza sem tért az otthonába. Akik meg háborúztak, távol ragadtak, azoknak a nők terén beköszöntött az aranyélet. Szabad préda volt minden spiné. És tudjátok, nem irigylem tőlük, megdolgoztak érte. Másrészt meg, iszonyú szégyen volt válni akkortájt.

– Mégis. Azért vannak furcsa esetek, amikor a nő egyik kapcsolatból menekül egy másikba. Vagy a férfi felépít egy kérót, aztán otthagyja a nőnek, gyerekeknek, majd egy másiknak megint felhúz egyet, aztán attól is tovább áll. Van, aki már a negyedik otthonért izzad, és még ötven sincs az ipse. Inge-gatyája ráment a gerjedelemre.

– Önmaga elől menekül. A nemszeretem részeitől – kapcsolódott be Peti.

– Gyerekek, csesszétek meg! Ugye nem akarjuk megváltani a világot?- üvöltött föl Tomi. Olyan hangosra sikerült, hogy a pult mögül kiszólt a pincérnő.

– Kérem, válogassa meg a szavait. Ne káromkodjon itten!

– Drága! Nyugodjon meg! De a káromkodásom nem a viselkedésem része, az csak úgy, természetesen jön belőlem – válaszolt vihogva Tomi.

– Milyen viccesek az urak!- gúnyolódott az önérzetében megsértett szemre való, göndör barna hajú nő.

– Ne kötekedj Tomi! – csitította Laca a barátját,- inkább hívjuk meg egy italra!

– Látja, magukkal ez a baj. Eljönnek a kocsmába. Jól leisszák magukat, seggfejek lesznek, és azt hiszik, hogy minden rendben van -, feleselt a kissé dühössé vált pincérnő.

Lacát sem kellet noszogatni:

– Aranyos! Törődjön a maga dolgával!

– Pontosan azt teszem!

– Akkor hozza a következő kört nekünk!- és dühösen fordult el a nőtől. A többiek csapkodták a térdeiket, úgy vihogtak. Hiába, egy jó poénért sose mentek a szomszédba.

Lassan letelt a közös idejük. Szedelőzködni kezdtek, és mindegyikük elindult a saját dolga után.

 

Zsubrits Zsolt
Zsubrits Zsolt